Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - MAILAND OSZKÁR: A sarmisegethusai Mithraeum írta Király Pál 256

258 TÖRTÉNETI IRODALOM. 258 ismeretes analógiákból megállapítható, nem közfalak által elválasztott, hanem a talaj niveaujának különbségei által elkülönzött bárom, illetőleg négy fő részre oszlott és pedig a szentélyre, melyhez két lépcső vezet, a szentély előtt ennek egész szélességében elnyúló közép helyiségre, s a jobb és baloldalon fekvő, a közép helyiséggel párhuzamosan futó oldalfolyosók- vagy hajókra. Tehát a nagyobb, a szentélylyel együtt négyes, vagy ezt a közép helyiség folytatásának tekintve, hármas fölosztású spelaeumok közé tartozott, melyeknek legkiválóbb prototypjai a két heddernheimi, ostiai és a darmageni. A cultus nagy elterjedtsége azonban arra vall, hogy a birodalom roppant területén ezeken kívül még tömérdek ily építmény volt, de maradványaiknak, a régebbi ásatások alkalmával csak a muzeumokba helyezhető tárgyakra ügyelvén, a fekvést és lelhelyet pedig teljesen figyelmen kívül hagyván, egészen nyoma veszett. Alig ismerünk tizet, tizenkettőt, holott a biztosságba helyezett reliefek száma csak a nagyobb gyűjteményekben megközelíti a négyszázat, pedig a szentélyekben legtöbbször csak egy relief, kettő már ritkábban volt elhelyezve, több emlék meg épen gyéren fordúlt elő egy és ugyanazon helyen úgy, hogy a sarmizegetusai lelet gazdagsága fölülmúl minden eddigit. A két heddernheimi és ostiai szentély méreteit összehasonlítva s a sarmisire vonatkoztatva, oly föltűnő analógiát találunk, s a méretek egymáshoz való viszonyainak oly egybehangzása constatálható, hogy föl kell tételeznünk, mikép a szentélyeket meghatározott szabályok szerint építék. S ezt annál bátrabban hangsúlyozhatjuk, mondja a szerző, mivel az analógiák egymástól oly távol, mint Heddernheim és Ostia merülnek föl, mivel ily távolságokban az esetlegesség, a véletlen lehetősége majdnem teljesen kizárvák. Es lia ez így van, megkísérthető az analógiák és leletek fekvésének alapján a substructio helyreállítása. Szerző számításai szerint és a leletek fekvése alapján, a szentély egész szélessége 12 m. és 44 cm., hossza pedig előcsarnokával együtt 44 m. és 23 cm.-re tehető. Kétszer nagyobb volt tehát, mint a heddernheimi és ostiai szentélyek bármelyike. A boltív téglatöredékeinek az ásatás alkalmával előfordúlt roppant tömege arra enged következtetnünk, hogy dongabolt képezte a tetőt. Az épületnek alig lehetett előnyös külseje. Hosszú keskeny volta idegenszerűen hathatott a symmetriához és hátulsó részének részben földalatti voltával a derült, nyílt épületekhez szokott szemre. S a mellette folydogáló patak és a köréje ültetett szent berek legfölebb csak enyhítheték, de nem enyésztetheték el az első látásra támadt benyomás komorságát.