Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - MAILAND OSZKÁR: A sarmisegethusai Mithraeum írta Király Pál 256

TÖRTÉNETI IRODALOM. 259 A három hajós templomoknál az oldalhajók, a vestibulum s a szentély padlata mindig egy niveauban levén, Sarmizegetusában is így kellett lenniök, s az oldalhajók vagy föl voltak töltve a kellő magasságra, vagy pedig a vestibulum talajáig érő deszkázattal ellátva, hogy az ájtatosságban résztvevő hívek ott némi kényelmet élvezzenek úgy, mint a rákosi mitthraeumban, Ostiában, Rómában stb. És a publicum ide telepedett, elfoglalva a vestibulumot is és valószínűleg a közép hajónak egy részét. Mithrának e szentélye csak oly sötét lévén, mint a többi, lámpákkal kellett kivilágítani, midőn a jámbor hívek összegyűltek, hogy lelköket a legyőzhetetlenhez emeljék. A szentély belseje sötét vörösre volt festve. A sanctuaríum hátsó falához volt támasztva a kellő magassági alapon nyugvó főrelief s ez volt talán az egyetlen tárgy, mely elhelyezést talált benne és a templom többi részétől valószínűleg függöny által volt elválasztva. Közvetlenül a szentélybe vezető lépcső elé volt helyezve a hatalmas oltár »Nabarze Deo« fölirattal, melyen a páter patratus a szent cselekményeket végezte. A többi reliefek talán a közép hajóban voltak a fal mellé támogatva, mint Rákoson. A két à jour faragott Mithra-szobor a hajókat elválasztó alapfal élén állott, a bemenők felé fordulva. Végül az előcsarnokban egy, a szokásos dedicatióval ellátott ara votiva figyelrnezteté a belépőt, hogy a SIM szentélyében van. A templom rejtelmes homálya, melyet a pislogó mécsek nem tudtak eloszlatni, a hosszú, nyomasztó helyiségek, a papok mormogása, a titkos mysteriumok, a homályt még növelni látszó komor sötétvörös szín, a szintén sötétvörösre festett, izgalmas jelenetet ábrázoló reliefek, mély benyomást tehettek az isteni szolgálatban résztvevőkre. A templom hossztengelye az északi vonaltól 40°-ra hajlik el keletre. E spelaeum emlékei, nem számítva az építkezési és belső berendezési tárgyakat s az oltárokat, szoborművek és reliefek, melyek öt-hat darab kivételével, a dévai muzeumban helyeztettek el. Anyagjok mindig kékes- vagy sárgásfehér, a bisztravölgyi egymással szemben levő bányákból aknázott fehér márvány. A szoborművek gyéren képviselvék, az emlékeknek százat meghaladó száma többé-kevésbbé reliefekből és ezeknek töredékeiből áll. Ezeken a képmagasság rendesen igen csekély, de néha mégis találkozuuk magas domborművekkel, egy-kettő pedig à jour készült, vagy a féldombor munka vegyittetik kereken dolgozott vagy áttört részletekkel. A munka rendesen esetlen, durva s még ott is, hol finomabb kivitelre akadunk, alig egyéb az képírásnál,