Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - MAILAND OSZKÁR: A sarmisegethusai Mithraeum írta Király Pál 256

TÖRTÉNETI IRODALOM. 257 polgárok, Jupiter Balniarcodest tisztelik, — pedig egyik istenségnek sincsen semmi köze Zeus vagy Jupiterhez. — E vallási syncrasis legérdekesebb illustratiója Antiochosnak, Kommagene királyának az Euphrat közelében kies halmon emelt óriási síremléke. A terjedelmes föliratban perzsának mondja magát s rendelkezik, bogy az emlékáldozatokat a papok családjának hagyományai szerint perzsa ruhában mutassák be, s a perzsákon kívül még a görögöket tartja családja megszentelt gyökereinek és Persis meg Maketis (Makedonia) minden istenének áldását kéri utódjaira. És ez az Antiochos az Achaemenidák családjából származott benszülött király fia a Seleukos házából való fejedelmi hölgynek, s ezért sírját hosszú kettős sorokban atyai és anyai őseinek képmásai díszítik, — amazok Dareiosig, ezek pedig Seleukosig, — s az istenek, kiket imád : Zeus Oromasdes, Apollon Mithras, Helios Hermes. Artagnes, Herakles Ares, utóbbi a görög héros buzogányával, fején tiarával ! S a király syncreticus vallásosságával nem állott egyedül. Végtelen volt azoknak száma századokon át, kik ugyan ily meggyőződéseket tápláltak, s ezeknek köreiből hatott át Mithra cultusa nyugotra, föl egész Britanniáig. A római birodalom európai részében Kr. e. 70-ben honosúlt meg ; először az italiai partokon, majd a fővárosban, s egy század múlva mindenütt megtaláljuk cultusát. Daciában is igen korán constatálhatjuk nyomait, a fővárosba pedig valószínűleg a hódító Traján serege, különösen a coloniát építő Leg. У. Mac. hozta magával, melynek néhány Mithrának szentelt titulusa fönmaradt. Sarmizegetusából mithriacus emlékek már a mult században is kerültek elő. Hohenhausen megemlékezik rólok ; a XIX-ik sz. elején Koeppen ismertet néhányat, majd Hene a tudós gyulafehérvári kanonok, utóbb pedig Lajard ír terjedelmes memorandumot néhány fontos leletről. Azután szélcsend állott be, míg a hunyadmegyei tört. és rég. társulat el nem rendelé Sarmis kutatását. 1881-ben csakugyan híre érkezett egy nagyobb leletnek, mely jelenleg a dévai muzeumban őriztetik. A lelliely ismeretes levén, a hunyadmegyei régészeti társúlat elnöksége Téglás Gábort és Király Pált bízta meg annak kikutatásával. Az ásatásokat 1882. nyarán kezdték meg s egy szentély, spelaeum substructiójának jelentékeny részét deríték föl, következő évben pedig a terjedelmesre szabott peribolost is. A szentély igen hiányosan került napfényre úgy, hogy csakis összehasonlítások, számítások és az egyes leletek fekvési helyeinek figyelembe vétele által reconstruálható. E spelaeum, mint a falak maradványainak állásából és az