Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - I. közl. 197

HORVÁT-DAL&ÁTORSZÁG ELFOGLALÁSÁRÓL. 213 Mikor verték le a magyarok Pétert ? következtethetjük abból, hogy a mikor Roger siciliai gróf leányát Kálmánnak végre oda adta s az arát 1097. május havában Terminiból, Palermo mellől, hajón elindítá, a menyasszoy Dalmátiában, Belgrádon — a mai Zára Vecchiában — kötött ki, mely az egykorú Malaterra Gaufrid tanúsága szerint — a magyar király birtoka volt, »qui juris regis ungarorum est.« Tanúságát nem lehet elütni azzal, hogy nem tudta jól a dolgot, mint Racki teszi, hogy a horvátok theoriáját históriájuk e szakáról és némely több mint gyanús okmány hitelét megmentse : hanem, semmi megállható ok nem levén ellene, el kell fogadnunk; s le kell vonnunk belőle a természetes következtetéseket, hogy Kálmán már ekkor tovább terjeszté László hódítását és a tengerig hatott ; hogy ha az utolsó horvát király ez időpont előtt kezdett uralkodni, ekkor már le kellett győzve lennie, mert csak így magyarázható meg, hogy 5000 magyar fegyveres kiséri a grófleányt — Horvátországon keresztül — Magyarországba. Ilyformán tehát az események folyama a következő lett volna: 1096. tavaszán vagy nyarán Péter felemeli a zászlót és helyreállítja a horvát királyságot. Természetes, hogy az erélyes Kálmán nem késedelmeskedik. Mihelyt módjában van 1097. tavaszán sereget küld ellene és legyőzi. Május, juniusban a mikor Busilla — így nevezi Ducange Roger leányát — megérkezik, a magyar sereg már a tengerparton van s ez magyarázza meg, hogy a királyi arát egy egész kis, de diszőrségnek nagyon is nagy hadsereg fogadja és kisérheti Magyarországba : a hazatérő magyar sereg egyik osztálya, míg ugyanez időben -— 1097. május havában Találjuk nyomát Zalában, Díszeinél, a mai budai kanizsai utou, még 1345-beu (Zalamegyei okmánytár I. -127.) továbbá 120'J, 1221, 1225, 1245, 1256, 1258. sat. CD. IV/l. 387, X/8. 573 1., Wenzel I. 125. VI. 451. VII. 451. XI. 97. 98. 163. 183., Tkalcic Mon. Eccl. Zagr. I. 41. 141. 142. A zágrábi királyrévről CD. 1V/2. 262. Kálmán IV. Béla öcscse Segesden át menekült Slavoniába, Kogerius 28. 32. с. V. István a tenger mellékre menve, Topuszkón, Bihácson át utazik CD. IX/7. 684 — 688, Wenzel VIII. 395. 1. Okmányainkban, 1163-ban először, via Colomanni regisről is van szó, de ez a mai Kőrösmegyében —ugy látszik a Haddtból — indult ki, Rovische közelében, délre Csazma felé haladt s aztán keletre fordult Pozsegába. Wenzel VII. 39. VIII. 328. Anjoukori okmánytár V. 530. 1. SZÁZADOK. 1888. III. FÜZET. 15