Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - I. közl. 197

210 PAUL-ЕВ ÖYULA. jezni. A hadjáratból azonban semmi sem lett, s a magyar uralom ekkor még nem terjedt ki a horvát tengerpartra. Sőt az év folyamában oly jelenséggel találkozunk, mely azt látszik mutatni, hogy ez uralom az ország belsejében is megszűnt. Az 1096-ik év végével ugyanis a délfranczia keresztesek IY. Rajmund saintgillesi és toulousei gróf vezérlete alatt Konstantinápolyba tartva, Olaszország és Slavonián, vagyis Horvátország és Szerbián mentek keresztül. Útjukat a vezér udvari papja, a szemtanú Agiles Rajmond írta le, ki beszél az ország zordonságáról, a lakók vadságáról, a nehézségekről, akadályokról, melyeket a »provençal« had elé gördítettek, de sehol sem említi, hogy Kálmán magyar király birodalmán mentek keresztül, hogy annak tisztjeivel, embereivel találkoztak, azok közbenjárását, támogatását igénybe vették volna. Már pedig Kálmán, mint tudjuk, mióta az a nagy európai mozgalom megindult, folytonos érintkezésben volt a keresztesekkel. A lotharingiak és északi francziák egy része, csak kevéssel előbb ment át — megelőző hosszas alkudozás után Magyarországon. Azon kivűl Rajmondnak a magyar udvarral még különös összeköttetései is lehettek. О grófja volt a hires Saint Gilles — Szent-Egyed — monostornak, melynek László király csak 1091-ben állított vala filialist Somogyváron, s melynek apátja Odilo ép 1096. derekán szex-epei közbenjárókép Kálmán és II. Orbán pápa közt; veje volt Roger siciliai grófnak, kinek ifjabb leányát Kálmán néhány hónappal később nőül vette, a mire nézve a megelőző alkudozásoknak .— Malaterra Gaufrid elbeszélését tekintve - már ekkor folyamatban kellett lenni, és végre nagyon valószínű, hogy az a Vilmos, a »franczia király bátyja« »Willermo, fratre regis francoruni« alatt, kiről a képes krónika beszéli, hogy leginkább nógatta László királyt a szentföldi zarándokolásra a krónika szerint : keresztes hadra — az ő testvére, Vilmos toulousei gróf értendő, mert I. Fülöp királynak Vilmos nevü fivére nem is volt, de Raj mond bátyja, Vilmos gróf a király unokanagybátyja volt, a mire a fráter szó szintén alkalmazható és Vilmos gróf csakugyan 1093-ban a szentföldre ment s ott végezte életét, s így lehetséges, sőt valószínű, hogy a krónikáink amaz adata, mely a képes krónikában a jól értesültség részletességével lép fel, de a mely képtelenség : hogy Lászlót a keresztesek tekintélyei, mielőtt még