Századok – 1888

Értekezések - PAULER GYULA: Horvát-Dalmátország elfoglalásáról (1091-1111.) - I. közl. 197

HOR VA Т-1 > ALM A TORS Z A G ELFOGLALÁSÁRÓL. 209 nyújthatnak annak a jadrai zsinatnak tagjai, mely 1095. márczius 7-én a jadrai Szüz-Mária kolostor apáczáinak a város által adott minden teher alól felmentő levelét megerősíté. A zsinati határozat : »itegnante Alexio imperatore« kelt. Jelen voltak: a spalatoi érsek, a jadrai, arbei, vegliai, traíi, belgrádi, nonai püspökök, vagyis — még néhány apát mellett a dalmát tengerpart püspökei, latinok, szlávok mind, kivéve az oseroit, kit talán valami nem országos ok — bár nem ismerjük gátolt a megjelenésben. Semmi jel sem mutat arra, hogy az itt megjelent püspökök közt valami űj válaszfal, hogy közülök egyik-másik valami új uralkodónak, új hatalomnak alattvalója lett volna. A tulajdonképeni horvát püspök azonban, ki az ország belsejében Tenenváralján •— Kninben — székelt nem jelent meg a zsinaton, talán, nem valószínűtlen legalább, azért, mert már egy más országnak, László királynak alattvalója volt. László király 1091. után, mikor horvát hadjáratát a kunok betörése miatt félbe kellett hagynia, Oroszországban, Lengyelországban, Csehországban járt ; a magyar egyház viszonyait rendezte, s nem ért többé rá, hogy horvátországi hódításait folytassa. Tudvalevőleg 1095. jul. 29-ikén meghalt, s utána unokaöcscsei : Kálmán, mint király, és Almos, mint herczeg — úgy szólván^ mint társuralkodók — következtek. Megvan 1096. derekáról, abból az időből, mikor a keresztesek első csapatai Magyarország nyugati szélén garázdálkodtak, IV. Henrik császár egy levele Álmos herczeghez, melyben dicséri, hogy mikor a görögök ellen készült menni, az ő kedvéért visszamaradt.2

) Nem valószínű — okát sem / képzelhetjük —, hogy Almos a Balkánfélszigetet akarta volna megtámadni, hanem a görögök alatt, a keletrómai császár fennhatóságát elismerő dalmát tengermelléket kell alkalmasint értenünk, a hol — úgy látszik — Álmos László művét akarta befe-Racki i. h. 99. 159. 11., Schwandtner III. 556. 1. Slavizo elfogatásáról ép úgy mint Álmos horvát királyságáról is, csak ez egy adat tanúskodik. Büdinger, Ein Buch ung. Geschichte 108. 1. п. 2.) nem hiheti, hogy akkor egy normannt Amicusnak hivtak volna, de Racki szorgalmának sikerült ez ember nyomát egy olasz kútfőben is megtalálni s valódi normánn nevét is: Haming v. Ileming megállapítani. (Rad. XIX. 93 — 96. 11. 2) Wenzel, Cod. Árpad. I. 47. 1. Eccardus után, némi hibákkal. Legjobban Jaffé i. h. V. 172. 1.