Századok – 1888

Könyvismertetések és bírálatok - Oo-u.: Thierry Amadé: Elbeszélések a rómaiak történetéből az V. században ford. Öreg János 173

176 TÖRTÉNETI 1 ROIIAI.OM ad, az amaz elfogulatlanság, mely szenvedései mellett sem feled­kezik el a szereplő hős hibáiról, s szent-volta és dicsősége daczára nem fedi el körülötte az igazságot. Vétek volna, ha e remek rajz élvezetétől olvasóinkat megfosztanók. »A herélt Eutropius — így kezdi Thierry csakhamar a saját kárán tanúlta meg, hogy hibát követett el azon a napon, melyen a legdicséretreméltóbb szándékból Antiochia ékesen szóló papját kiragadta tanulmányozó és szerény hírnévvel járó életmódjából, hogy megtegye a második Róma püspökének. A könnyelmű és ledér udvarral, a mely gyönyörva­dászatának közepette az egyház kormányzásával bíbelődött, szembe állította a legnyakasabb barátot, a teljesen elvilágiasodott papság­gal azt a remetét, a ki csupán csakis a pusztát kedvelte ; a gaz­dagságára és fényűzésére büszke társadalommal egy olyan embert, a ki borzadott a gazdagságtól s az egyszerűséget hajhászta egész a fitogtatásig. És csakugyan alig igtatták be az újonnan megvá­lasztott püspököt hivatali székébe, azonnal megkezdődött a harcz közte és azok között, a kiket kormányozni szándékozott. Kétség­kívül elég gyógyításra váró vérző sebet talált Aranyszájú János a maga nyájában, hanem ő azok közé a merész műtők közé tartozott, a kik a művészetet magáért a művészetért szeretik és nem kímélik a tüzet s vasat, csakhogy a bajt kiirthassák, a nélkül, hogy a be­teggel valami sokat törődnének. A puszta, a honnét kikerült, nem igen szoktatta az emberek kímélésére, ennélfogva kötelességmu­lasztásnak, sőt majd csaknem bűnnek tetszett előtte a tökéletes jóból való minden csekély lealkuvás. A magára szabott szentségi eszményhez ragaszkodván, oktalanúl másoktól is olyat követelt ; mivel pedig majd csaknem minden ellenőrzést nélkülöző hivatalos állásának gyakorlásába magával vitte az események által a világ zajába sodort remeték szokásos hibáit, ennélfogva gyanakodó, fen­héjázó, hatalmára féltékeny, annak növelésére mindig kész, minden ellenzés ir^nt türelmetlen ember vált belőle, a ki teljes meggyő­ződéséből azt hitte, hogy az általa támasztott ellenséges indulat nem ellene, hanem egyenesen Isten ellen irányúi, aki szándékait lelke mélyén olvasta. Csodálói kénytelenek voltak bevifilani, hogy büszke és nyakas ; mindazonáltal szerették, mert e büszkeség alatt számtalan erénye rejlett : ezek őt szentnek nevezték, s ebben iga­zuk volt ; ellenségei meg hirtelen haragúnak, dölyfösnek, erősza­kosnak tartották, és ezeknek szintén igazuk volt. A csodás szeren­csének az a szele, a mely őt egyszerű vidéki papból az egész kelet fővárosának püspöki székére, a császárok trónja mellé emelte, nem valami szeszély vagy emberi kegy következményének, hanem egye­nesen Isten határozott akaratának tetszett előtte, a ki őt arra rendelte, hogy mindent megváltoztasson. Az O-Testamentom ta­nulmányozásába annyira bele mélyedt, hogy annak zordon és hajt-

Next

/
Thumbnails
Contents