Századok – 1888
Könyvismertetések és bírálatok - JAKAB ELEK: A rumänek eredete (Hunfalvy Pál felolvasása a bécsi orientalista congressuson) 162
.TÖRTÉNETI IRODALOM. 167 vissza, mindkettő egymással érintkezés nélkül fejlődött s tartotta meg előbbi dialectusát. Ez állításnál megjegyzendő az : hogy lehettek mindkét dialectusban csaknem azok a latin-rumän szóképződések ? Kétséges, hogy a latin torokhangok rumän ajakhangokká már a 270-ik év körül ki lettek volna fejlődve s ugy jutottak volna még akkor Moesiába, Pindusba és Epirusba. Még kétségesebb, hogy az egymástól oly nagy távolban létező mindkét dialectusban sok latin szó ugyanazon értelmet kapta volna, a mit ma mindkét dialectusban észlelünk. Legkétségesebb pedig az, hogy mindkét dialectusba a 270-től 1200-ig lefolyt hosszú idő alatt különböző viszonyok és más meg más népekkel érintkezések közt ugyanazon idegen szók jutottak volna be. Ezt alig fogja valaki állítani merni. Csak az egy lu utóragot hozva fel például, melyet az olasz előszónak használ t. i. il lupo, le loup = a farkas, a rumänek mindkét dialectusában lupu-lu, lup-lu. Hogyan került ez a rumän dialectusba? megmondani senki sem képes. Ennek szükségkép idegen befolyás eredményének kell lenni. Hogy pedig az a befolyás az északon Erdélyben és a Balkánfélszigeten délre lakó rumänek közt egyformán nyilatkozott, hatott és idézett volna elé egészen azonos eredményt, azt gondolni sem lehet. E tünet csak egy helyen nyilvánulhatott : vagy Erdélyben, vagy a Balkánfélszigeten. Erdélyben az nem történt, mert ott a rumän egyház nyelve, míg az emlékezet visszamenni képes, mindig a Cyrill nyelv volt. Az erdélyi rumän történetírók azon állítása, hogy ott latin egyház és irodalom lett volna, mely csak 1439-ben a florenczi concilium idejében töröltetett el, s akkor vétetett be a cyrill írás, alaptalan. Épen az ellenkező igaz — mondja Hunfalvy - még a XVIII-ik században is, midőn a keleti egyház a nyugatival egyesült, a görögkeletiek közt nem volt latinul értő pópa, a nép pedig semmiféle nyelvet nem értett, mert teljesen írástudatlan volt, azért használták a cyrill írást. Kérdezzük meg iránta a történelmet— mondja Hunfalvy — mely nép veszen fel idegen nyelvet ? Az irodalom nélküli [analphabetisch] nép, melynek addig nem volt írása, és az olyan, melyet uj vallásra térítnek. Igy vették fel a magyarok a keresztény vallással a latin nyelvet, a törökök az izlámmal az arabs, a bolgárok a cyrill írást. A rumänek is azt vették át, tehát vagy azelőtt nem volt saját írásuk, vagy akkor hagyták el a pogányságot. Mert a cyrill írást bizonyára nem érettök találták fel. A római coloniák elpusztulása után a mi kevés maradványuk Erdélyben volt, lehetett írástudatlan is, pogány is ; de ha egyszer a kereszténységet elfogadták volna, a latin nyelv bizonyára eljutott volna hozzájuk, s akkor nyelvökben nem támadott volna az említett lu utó-rag.
