Századok – 1888
Értekezések - PÓR ANTAL: Ipolyi Arnold emlékezete 1
12 IL'OLYI ARNOLD, jelvények története és műleírása« czímű úgy tartalomra mint kiállításra nézve fényes műve. A hazai tudományos igyekezet nemzeti régiségeink és műemlékeink vizsgálatát, leírását és kiadását a tudomány mai színvonalára emelte már nagy részint, csak az ország szent koronája, mely a nemzet műemlékei közt a legméltóbb helyet foglalja el, maradt megvizsgálatlan. A M. T. Akadémia tehát archaeologiai bizottsága előterjesztésére megtevén a szükséges lépéseket. Ipolyi elnöklete alatt szakbizottságot nevezett ki, mely a szent koronát és koronázási jelvényeket szakavatott mesterek által minden irányban fölvétette, történetének, valamint műleírásának elkészítésével Ipolyi Arnoldot bízván meg. így jött létre e nagy mű, melynek csak fele tartozik körünkbe, az első rész, mely a magyar szent korona viszontagságos történetét, kiindulva a magyar szent korona adományozásától II. Sylvester pápa által az utóbbi budai koronázásig alapos teljességében vonzó előadással beszéli el. Megemlítés nélkül nem hagyhatom végre Ipolyi sok más hasznos szolgálatai közül, melyeket Társulatunknak s ez uton a magyar történeti tudománynak tett, ama megható beszédét, melylyel Társulatunk egyik alapitójának, »Eáth Károlynak emlékezetét« tisztelte meg. Érdekes ez emlékbeszéd azért is, mert benne Ipolyi mintegy képben előadja, mennyi szorgalommal, végtelen fáradsággal, lassú és nehéz munkával készült a történetirói pályára ; mennyi, éjjelek és nappalok, évek és hónapok munkájába került, míg végre kiérdemelte, hogy a Magyar Történelmi Társulat sírjára tűzheti a babért, melyet nincs ki megirigyeljen nagy nevétől. * Munkaközben, pályát futva hanyatlott el. A történeti congressuson működvén érte a baj, mely akkor oltá el drága életét, midőn beszédét készíté, hogy híveit az Üdvözítő születése ünnepén megörvendeztesse. Az élet fegyverével szivében, kezében, mint a honvédő a kötelesség mezejéről lépett az örök dicsőségbe* melyet kivitt magának azon nagy szeretet által, melylyel Isteut, az emberiséget és a hazát folyton lelkében viselte.
