Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756

756 TÖRTÉNETI IRODALOM. Alsó-Magyarország bányamivelésének történele. írta Péch Antal. II. kötet. 16UO—lfíőU-ig. Budapesten, kiadja a magyar tud. Akadémia 11. és III. osztálya. Ara 5 frt, 1—815. lap. A testes kötetben a selmeczkörnyéki bányavidék félszázados történetét vesszük. Szerző már hivatali állásánál fogva rendelkezett mindazon forrásokkal, melyek a mozgalmas idősz;

ak gyorsan váltakozó eseményeire hivatva valának világot vetni. És épen a hő adathalmaz tevé szükségessé, hogy a kezdetben két kötetre tervezett munka immár négy kötetes keretre terjeszkedett s az itt bemutatandó második kötet tulajdonképen azt a fejlődési processust öleli fel, mialatt a kincstár a selmeczi bányamegyében túlsúlyra emelkedve a magánvállalatok irányára és üzemére is irányadó befolyást kezdett gyakorolni. A század kezdetén Selmecz minden valamirevaló bányájánál a Brenner szövetkezet kezében összpontosúlt a részvények túlnyomó része, minélfogva e társúlat tizemének menete a vidék jólétére is irányadó vala. A Felsőbiebeertárna majdnem hét évtizeden át 1583. óta ontotta kincseit, de a vállalat jeles gondnokának Lindacker Kristófnak elhunytával a szövetkezet kizárólag ide fordítá első sorban gondját és erejét, elég oktalauúl mellőzve a többi bányák tovább fejtését. És a kincstár ellenőrködő felügyelete se háríthatá el az oktalan üzem veszélyes következményeit, miután összes hatásköre a tévedések megakadályozására szorítkozott ; de tulajdonképen nem vala semmi kezdeményezési joga oly rendelkezésekre, melyeket az iizem jövőjének biztosítása igényelt. A kincstári ellenőrködés ilyeténkép csak azon ritka esetekben terjeszkedhetett ki a Brenner szövetkezet jövőjére, midőn egyes főtisztek tulajdonképeni hatáskörük túllépésével a szövetkezetet a bányamívelés czélszerű vezetésére tudták kényszerítni. A török hódoltsági határ közelsége is zsihbasztólag kezdett hatni a bányászatra. A folytonos portyázásoktól zaklatott földmívelő lakosság kénytelen vala tűzhelyét odahagyva elvándorolni, úgyhogy a bányavárosok élelmi szükségleteiket csakis nagy áldozatokkal fedezheték s a beállott drágaság daczára sokat kelle a szegény munkásnépnek nélkülöznie. A Bocskay-féle mozgalom viharai is kiterjedtek a bányavidékre s a háborúval járó terhek, az átvonuló, majd táborba szálló katonaság kihágásai, sarczolásai teljesen kisajtolták az amúgy is végletekig szorongatott bányavárosokat. Az üzem folytatására megkívántató pénz és munkakedv megcsappant; a különben is hanyag és hűtlen tisztek végkép elveszíték tekintélyüket ; a munkások közt felbomlott a fegyelem s miután még reducált és három hét helyett kettőre szóló fizetésüket se kapták rendesen s napokig