Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS SÁNDOR: Alsó-Magyarország bányamívelésének története írta Péch Antal 756

TÖRTÉNETI IRODALOM. 757 kimaradt ÍIZ élelem, vagy uzsorás árban romlásnak iudúlt gabonával kíuzák a sáfárok : 1606. augusztus havában nyílt lázadás tört ki. A hatósági beavatkozás daczára a helyzet mind rosszabbra lordúlt. Különösen a kamara pénztárának üressége sok bajt okozott. A termelt ezüstből vert pénzre a kormánynak elkerülhetetlen szüksége levén, a beváltott ezüst értéke hónapokon át nem fizettetett ki. Minthogy pedig a bányapolgárok forgó tőkéje a munkások fizetésére nem telt, a kölcsönös szemrehányásnak a társúlat és kincstár részéről vége hossza alig vala. Igy 1608. február 16-án a kincstári tisztek azzal vádolják a brenneri könyvivőt, hogy csak a fizetés napján kezd pénz után nézni. 1608. márczius 12-én a bányabíró előtt panaszkodnak a munkások fizetésük rendetlensége miatt. Az éhség miatt két vájár el is ájult. A Brenner-szövetkezet gondnoka erre azt válaszolta : fizesse ki csak a kincstár tartozását, s ők is azonnal kielégítik munkásaikat. Hasztalan vegyül a viszályba az albányagróf; őszire a munkások siralma még hangosabb lesz s ekkor már a városi hatóság közbenjárását kérik azzal fenyegetőzve : hogy különben kénytelenek családjaikkal együtt kivándorolni. Hasztalan járják be ismét és ismét a bányákat ; ok nélkül újítja meg jó tanácsait a bányabíró, a Brenner-szövetkezet abbeli hibás rendszere, hogy az áldásos években új területek kipuhatolását elmulasztálc, keservesen meglakoltatá őket. A Brenner-szövetkezet élhetetlensége odáig fokozódott, hogy az egész bányát albérlőkre óhajtotta volna bízni ; csakhogy vállalkozó nem igen akadt, mert a Eelsőbiebertárnátt teljesen kimerültnek hitték. 1609. augusztus 24-én a finsterorti, krebsgrundi munkások bejönek a városba s az odavaló, főleg felsőbiebertárnai, mátyástárnai, hoffnungsschachti munkásokkal együtt az épen ott időző gróf Thurzó Györgyhöz követséget küldenek. Majd az eredménytelen kecsegtetéseket megunva a társládát, a zászlókat erőszakkal elvették s másodszor is nyílt lázadásban törtek ki. E zilált viszonyok közepette nevezte ki az alsó-ausztriai udvari kamara, mint a bányászat központi vezetője Bloenstein Mátyást 1610. márczius 26-án bányagróffá. 1610. augusztusában érkezik a királyi biztosokkal, Bloenstein Selmeczbányára s ott a vezetés oktalanságáról meggyőződést szerezve, a rendszeres kezelést vezette be ismét, egyszerre megnyitva azzal a régi bőség forrásait is. A következő évben a bányák felvételét rendelé el Bloensteiu bányagróf, csakhogy a kedvező termelés által elbizakodottá vált bányapolgárok édes keveset hajtottak most szavára s e rendelet érvénye csakis 15 év múlva 1627-ben következhetett be, mikor a Khielmann-féle bányabirtok lefoglalásával a kincstár első bánya-