Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - KECSKÉS BÉNI: A magyar hírlapirodalom története 1780-1867 írta: Ferenczy József 745

750 TÖRTÉNETI IRODALOM. vizsgálót, a behatóbb kutatót, Nem is hibáztatjuk mi Ferenczy könyvében azt, hogy elmulasztotta volna a régi lapjaink keletkezésének külső történetére vonatkozó adatok összegyűjtését; sőt azt hiszszük, hogy levéltári kutatásai leginkább méltányolhatok. Valóban e tekintetben Ferenczy szép s nagy munkát végzett. Л ól mondja, hogy 1840-ig majdnem teljes bibliographiáját állította össze a hírlapoknak s folyóiratoknak. Nem kerülte ki figyelmét egyetlen fontosb jelenség sem, s inkább kivánt adatgyűjtő, mint a szó szorosabb értelmében író lenni. Kutatásaiban szerencsés volt és sikert mutathat műve, a melynek sokan fogják hasznát venni. De már a külső és belső forma hiányait, a tárgyalásnak, hogy úgy mondjuk, rendszertelenségét, krónikaszerűségét, egyetlen olvasójának sem lehet félremagyarázni. A hiányok szembetűnők s könnyen észrevehetők. Soha sem volt az irodalmi közvélemény előtt eddig még jó író, a ki csak a szoros időrendi egymásutánhoz ragaszkodva, a fejlődés különböző stadiumait ki nem tudta világosan jelölni, a ki az egymást követő, vagy egymás mellett fejlődő, lényegükben egymással teljesen azonos jelenségekről mind külön-külön elmondta azt, a mi összefoglalva egy pár igazán jellemző vonásba tömörülhet vala. Ferenczy időrendben halad, a mi magában véve helyes is. De azt már kevésbbé helyeselhetjük, hogy minden egyes lap tartalmát külön-külön elmondja s pedig inkább csak a czikkek czímeiben, mint azok szellemének valami elevenebb magyarázatában. Mennyivel jobban teszi, ha felsorolja legalább a Kulcsár lapja keletkeztéig megjelent lapokat s úgy iparkodik mind a szerkesztőkről mind a hírlapok irányáról, hatásáról néhány valóban jellemző vonást összegyűjteni. A milyen jellemzést könyve első néhány fejezetének végén olvasunk, csak puszta ismétlés. Másfélül, ha jól emlékszünk : a pályakérdés politikai viszonyainknak s a hírlapok fejlődésének párhuzamos magyarázatát kívánta. Nem tudjuk, Fereuczy hogy értelmezte ezt a kívánalmat; de könyve azt mutatja, hogy 1830-ig édes-keveset törődött a kérdésnek ez egyik lényeges oldalával. S a legrégibb lapoknak inkább csak könyvészetére, keletkezésének külső történetére fordította figyelmét. Talán nem hibázunk, ha mindezt téves álláspontjából magyarázzuk. Régi politikai lapjainkban ő sem lát egyebet, mint az osztrák hivatalos lapnak száraz, silány kivonatát s legalább 1830-ig alig tud valamit felhozni, a mi ama kor politikai közvéleményének alakúlásához egy pár nyomós adatot szolgáltatna. Többször hangoztatták nálunk azt a könnyen elfogadott véleményt, hogy körülbelül 1830-ig semmiféle politikai közvéleményünk sem volt, hogy a liirlapok óvakodtak, mert óvakodniok kellett mindentől, a mi az idegen kormány eljárását csak némileg