Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - KECSKÉS BÉNI: A magyar hírlapirodalom története 1780-1867 írta: Ferenczy József 745

TÖRTÉNETI IRODALOM. 751 is gyanúsítani merte volna. Ha általánosságban mondjuk ki ez ítéletet: többé-kevésbbé igaznak tetszik. Azonbau néhány fontos kivételt kell tennünk. Hogy az 1790-ki mozgalom mennyire élénken visszatükröződik e korbeli lapjainkon : elég, ha csupán a Szacsva y Magyar KuriryéA, említjük. A szerkesztő többek közt egy megye gyűlést írván le 1790-ben, keményen megleczkézteti a főurakat, kik tömérdek pénzt pazarolnak el díszköntöseikre, a melyeknek ára mind kimegy e szegény országból. »Inkább fordítanák bár harmadrészét egy magyar társaság felállítására — úgymond — mely által a hazának nem egy-két hónapig tartó fényt és pompát, hanem örök dicsőséget szereznének.« Általában Szacsvay többször festi élénken, jóízű, nem egyszer keserű humorral korát, miből látszik, hogy Szacsvay merész, szókimondó ember, a ki nem hallgathatja el az igazságot, aki inkább tűr, aggódik, töpreng, évődik, önmagát emészti, de addig meg nem hátrál, míg ki nem mondta, a mi szívén volt. Csípős gúnynyal sújtja a szabad szót tűrni nem akarókat. Keserűen kifakad az idegenek ellen, kik minden hivatalt elfoglalnak, nyakunkon ülnek, lenézik s megvetik a magyart. »Erdemeink, jussunk irigyei, tolvaji ellen ne oltalmazzuk-e magunkat? — kiált fel. Szégyenkedve boszankodom s szánom érte nemzetemet !... Elkeseredik a szív, jajgat a sok szenvedő előttetek, ország rendei !« Ez a legerőteljesebb hangja a múlt századbeli magyar sajtónak s azt hiszszük, hogy mindez némi halvány jellemzéseid szolgálhat a hirtelen föltámadt mozgalomnak. De vájjon általában politikai lapjaink vizsgálatában milyen szempontokból kell kiindulnunk? Elég-e, ha mint néha Eerenczy teszi, felsoroljuk néhány szám czikkének a czímét, s majdnem teljesen megfeledkezünk arról a hatásról, a melyet egy régi magyar hírlapnak, habár szerény mértékben is, elő kellett idézuie? Hogyan szolgálja egy politikai lap leginkább a közvéleményt? Bizonyára úgy, ha a kormány intézkedéseit vagy védi és helyesli, vagy pedig azok nézetéhez csatlakozik, a kik elégületlenek a meglevő állapotokkal s megtámadják az ország kormányát. Mit jelent az, hogy a régi magyar hírlapok ép úgy, mint a régi angol lapok, általában véve mindenben helyeselték a kormány eljárását s hogy még a József császár szabadelvű s önkényes intézkedéseit sem győzik eléggé magasztalni, noha titokban nem egyszer támadták meg maró gúnynyal, erős sarcasmussal ? Mi annak magyarázata, hogy József császár halálakor alig talál Szacsvay néhány méltányló szót az életében annyiszor dicsért uralkodó érdemeire, s hogy még a Martinovics-féle »összeesküvés« vérbe fojtása is teljes helyeslésökkel találkozik az akkori lapoknak ? Mindez talán mégis jellemző nemcsak hírlapjainkra, de magára a kormányra is. 4У*