Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - I. közl. 716

KANIZSA. 725 Mind a csapatok, melyeket a szerdár segítségül hitt, engedelmeskedtek. Az ellenség mindet puskatüzzel fogadta. Mohammed kjája alól hét lovat lőttek ki!. . . . Ajancsárok óriási hősiességgel liarczoltak. Minthogy nem volt élükön tiszt — Naïma szerint — több mint 40 vagy 50-en nem is jöttek elő sátraikból. A tüzérek öt kartácságyut és kalamburt hoztak s párszor lőttek a szerdár előtt. Az ellenség az ágyuktól s főként a megboldogult hős Ibrahim pasa ügyességétől félve, sátraiba húzódott vissza. Másnap az iszlám sereg újra rohamot intézett ez ellenség ellen. Győztek. A harcz oka azon mintegy 200 tatár és 70—80 jancsárnak — kiket Fejzi következőleg dicsőít: »Miudök valódi egy dicső Rusztem Mezi tien karddal harczolt hősien.« azon önkénytes vállalata volt — mi nem is lett meghagyva nekik a szerdár vagy valamely más tiszt által, — hogy föláldozó buzgalmukkal megakadályozzák az ellenség élelmiszereinek a várba juttatását. Az ellenség látta a sereg ezen buzgalmát, valamint azt is, hogy lehetetlen élelmiszert, puskaport és segédcsapatokat juttatni a várba, daczára, hogy mint azt fönnebb említettük — néhány izben legyőzte a szerdár táborát, mégis a megboldogult Ibrahim pasa ügyessége miatt le kellett mondania a reményről, hogy a várat fölmentse. Idejövetele után a 21-ik napon éjfélkor futni kezdettek. A megboldogult szerdár nagyon óvatos ember volt, nem engedte meg, hogy üldözzék őket s csakis az ellenség által eldobott fegyvereket és podgyászt kerítette kézhez, A sereg haragudott is ezért kissé a szerdárra, sőt — Fejzi ós Naïma állítása szerint — a hadállásokat, melyekre a szerdáikirendelte őket, elhagyogatva, szerteszéjjel kezdettek szállingózni. Igy történt aztán, hogy miután Isten segítségével megverték az ellenség táborát s azon bátorság által, melyet a fönnebb említett iszlám fogoly mutatott, légbe röpítve a puskaportornyot, az ostromlottak megszeppentek. Féltek, hogy az — akkor az egész föld kerekén nagyon félelmes hírű — ozmán kard áldozatai lesznek, főnökeik elhatározták, hogy kegyelemre megadják magukat. Az ellenség követei a táborba érkeztek. A határvidék híres hősei közül Pecsevi Kodsa Szinan Csaust kérték a vár átadásaig tuszul. A szerdár nem akart beleegyezni, minthogy ismerte az ellenségnek liitszegésben hirhedtségét. A megboldogult Fejzi mondja: »Szinan Csaus meghallotta