Századok – 1887
Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - I. közl. 716
724 VÁM BÉR Y ÁRMIN. neki, mi csak szájára jött: »Igazán bosnyák vagy te, nem is tudjuk, muzulmán vagy-e vagy sem. Hát lebet ilyen maroknyi sereget ennyi ellenség ellen vezetni? Ha tetszik, mehetsz, harczolj magad. Mi a padisah szolgái vagyunk s nem renegát foglyai!« A megboldogult Ibrahim pasa ezen aljas magaviseletre igy felelt : »Fiam! Valóban ugy nézesz ki, mint egy muzulmán gyerek. Én bizom Allah segedelmében s az iszlám buzgalmában, ezért merek én egy ily maroknyi hadat ennyi ellenség ellen vezetni. Ime én megyek az ellenség ellen, kövess, akkor megtudod, muzulmán vagy renegát vagyok-e!« Igy szólva, a körülte levő hadosztály, az oldalánál levő pár száz szpáhi és szilihdárral az ellenség serege ellen indult. Abdurrahman pedig, minthogy a pasa szavai arra czéloztak, hogy ő bolondos egy suhancz : »Megyek uram — mondá — a harczban majd kitűnik a derekasság !« Ezzel, midőn a pasa lovára tilt-, hozzátámaszkodott s perezre sem vált meg tőle a csatamezőn. A megboldogult Fejzi mondja: »Unokaöcsém jelen volt azon ütközetben, én nem voltam itt, Teriaki Haszan pasa mellett voltam. De unokaöcsémben majdnem jobban bizom, mint magamban; Allah 1001 szép nevére esküszöm, hogy ő nem hazudik. Az itt elbeszélteket tőle tudtam meg, ha volna netalán közte hamis adat, lelkén száradjon, én megvitattam vele a dolgot s ő magára vállalta a vétket.« Tehát a szerdár Ekrem csak Abdurrahmant véve maga mellé, a többi jancsárokat ott hagyta. — Náíma és Fejzi szerint — »a mellette levő 3—400 szpáhi és jancsárral« megrohanta az ellenséget. Amint összecsaptak, az ellenség puska -tüze az »iosoglőnők« — igy nevezték régente a pasa kíséretét— s a szpahik és szilihdárok közül sokat vértanúvá tett. Ez alkalommal a jancsár aga, ki a szerdár kíséretében volt, elejtette kezéből kardját. Siránkozva jött a szerdárhoz: »Mármost mi lesz belőlünk? Az iszlámság tönkre van téve,« mondá sirva és jajgatva. A szerdár ránézett. Rumelia és Anatolia beglerbégjeinek Mohammed aga a jancsárok kjája és a topdsi basának küldött 4 »bujuruldut« (parancsolat.) (Törökország ősi harezszokása szerint egy csapat sem hagyhatta el állomását, melyre ki lett rendelve, mig nem kapott a szerdártól ily bujuruldut.) A bujurulduk tartalma ez volt, hogy a sáncz elleni rohammal fölhagyva, jöjjenek hozzá, mert mig a kíséretében levő csapat az összes néppel együtt alig áll néhány ezer emberből, az ellenség száma, mely a várból és leshelyükből támadott, 100,000-re rug. A harcz közepette Abdurrahman vitte a négy bujuruldut, s mialatt az első hármat vitte, egy-egy sebet, midőn pedig a Mohammed aga, jancsár kjájának szólót juttatta rendeltetése helyére, 2 sebet kapott.
