Századok – 1887

Értekezések - GR. LÁZÁR MIKLÓS: Erdély főispánjai 1540-1711. - III. közl. 610

616 "gr. lázár mtklós. előre eltávolíttatta különböző szín alatt a Zólyomi barátait, rokonait és jóakaróit. Augusztus 29-én hoztak rá Ítéletet; mint a közbéke háborítója, ki idegen hadakat gyűjtött, a fejedelem katonáit átállásra csábította, s mint ki már egyszer (1630-ban) nyert amnestiát, fő- és jószágvesztésre Ítéltetett. Zólyomira nem lehetett bebizonyítni, hogy a fejedelemségre tört volna ; Kemény János szerint, ki az Ítéletet kárhoztatta, derekasb vétke az, hogy a Maros-Vásárhelytt állomásozott mezei lovasságból egy századot elszöktetett s azt a fejedelem felszólítására sem adta vissza. Rákóczi kegyelemből fogságra változtatta büntetését. Jószágait Rákóczi lefoglalta, csak kisebb részét hagyva nejének és gyermekeinek. Őt a kővári várba tették fogságba. Kezességet a nyughatatlan eszű és erőszakos emberért senki sem mert vállalni, ipja sem, ki kiszabadításában működött ; Szalárdi szerint Bethlen és az ország is törekedének mellette, Kemény János szerint pedig : szabadúlásában mind török, német, magyar urak eleget törekedének, de haszontalanúl, emberi nyavalyást ördögi mesterséggel is igyekezték szabadítani. II. Rákóczi György sem bocsátotta ki fogságából, mert I. Rákóczi György halála után Zólyomi követelőleg lépett fel, állítván, hogy »a ki ellen a vétek volt, az immár meghalván, az ő sententiája is megholt volna,« és e fellépése sértette a fejedelmet. 16 évig raboskodott Kővártt, itt halt meg 1649-ben augusztus 1-ső napján. Testét neje és fia Miklós a micskei egyházban temették el, a micskei birtok Biharmegyében az övé volt, notáztatásakor azt Rákóczi a Zólyomi nejének és gyermekeinek adta volt. Székelybidat előbb, a Zólyomi elfogatása után, foglaltatta el a fiscus számára Rákóczi. Szilágyi Sándor, Zólyomiról írt rajzában, melyből egy-egy adatot és megjegyzést a föntebbiekben felhasználtam, érinti a Zólyomi árulásáról 1633-ban Rákóczi kezére került adatokat és következőt ír : » Abdi által a budai basa csakugyan lépéseket tett a portán, hogy Rákóczyt mozdítsák el s helyébe Zólyomit tegyék. De még terhelőbb volt rá nézve, hogy nemcsak Sennyeyvel, hanem Haller György szathmári kapitánnyal is alkudozni kezdett a Waldsteinnal leendő csatlakozás ügyében. Azt pedig, hogy Rákóczyra neheztel, azért mert Ecsed várát, az elhunyt (ifj.) Bethlen István örökségét nem bocsátotta az ő kezére, épen nem is titkolta.« Továbbá egy jegyzetben felemlítvén Szilágyi, hogy Kemény János nem hiszi, hogy Zólyomi a haza vagy fejedelem ellen való dolgokba elegyítette volna magát, e sorokat írja: »a magyarországiakkal való alkudozásairól egyik emlékíró sem tud ; de hogy ez létezett, mutatja Sennyey levele, s hogy bukásának ez volt főoka, kitetszik Rákóczy leveleiből s a nótaperből.« Végre ugyan egy jegyzetben, melyben felhozta, hogy Kemény Szalánczyt tartja a Zólyomi