Századok – 1887

Tárcza - Történeti értekezések iskolai programmokban - 473

476 tárcza. eletére, a melynek folyamát, tudtunkkal, ő írja meg legbővebben. De inkább csak a külső élettörténeti adatokat veszsziik : s mind az ember lelki küzdelme, önmagával való folytonos vívódása, benső harcza, öntépelődése, mind a művész fejlődése, eszméinek alakulása, a külvilág, az időrendi és helyi körülmények hatása nagyon hiányosan, kevés mélyre ható vizsgálattal vannak elénk tárva. Koltai nagy előszeretettel s mély rokonszenvvel fogott tanulmányához. Végig kíséri a költő hosszú pályáját a szalontai kis házikótól egész az akadémia palotáig, honnan a nemzet mély részvéte kísérte sírjába a halhatatlan nagy költőt. Beszél ifjúkori bolyongásairól, mikor valami homályos sejtelem felgyújtja szunnyadozó geniusát, elmondja Petőfivel való benső barátságát, szól nagykőrösi tanárságáról, irodalmi sikereiről : csak az a baj, hogy a művész egyéniségének lélektani kulcsát sehogysem sikerűit kezébe keríthetnie. Arany »túlságos« realizmusát nem egy helyt megrója s nem egyszer vádolja Aranyt, hogy igen érzékien fest, a nélkül, hogy mind ennek lélektani magyarázatát iparkodnék fölfejteni. A mű azonban a fiatal növendékeknek így is hasznos olvasmány lehet. Arany külső életének adatait eddigelé itt veszsziik legbővebben összegyűjtve, a mi elismerést érdemel. — A SZOMBATHELYI KIK. KATHOLIKUS FŐGYMNASIUMRÓL SZÓLÓ ÉRTESÍTŐBEN a »Faludi Ferencz mint kőltö és prózaíró« czímü értekezés írója Ilajdu János alig tett egyebet, mint Toldynak, Gyulainak erre vonatkozó egyetemi előadásaiból compilált össze néhány adatot Faludi életére, a melylyel nem egészen három lapon végez ; müveit pedig úgy méltatja, hogy tartalmukat röviden kivonatolja s végül egy hosszú idézettel zárja be 36 lapra terjedő értekezését, a melynek elolvasása épen csak annyiban bírhat érdekkel az ifjúságra, a mennyiben a Faludi müveinek, melyeket különben nem olvasna, tartalmával, legalább dióhéjban, megismerkedik. — A BESZTERCZEBÁNYAI клтп. FŐGYMNASIUM ÉI'TESÍTÖJE két derék tanférfiú emlékét újítja fel : Nuber Sándorét és Puschmann Józsefét. Amaz jeles paedagogus és administrativ tehetség, éles eszű s helyes itéletü, megnyerő modorú s tapintatos fellépésű tanférfiú volt, a ki, mint beszterczebányai főigazgató, a budapesti szervezési tanácskozmányokban élénk s tevékeny részt vett. Emez a magyarság terjesztésével szerzett érdemeket. Tanítványai szinte a rajongásig szerették. Mindkettő a múlt évben húnyt el. Az ÉRSEKÚJVÁRI RÓM. KATII. ALGYMNASIUM ÉRTESÍTŐJÉBEN Fínta Ferencz az acsopusi meséről értekezik. Az értekező történeti módszert követve, kutatja a mese keletkezésének okait s czáfolja Phaedrust, ki a szolgaságot tartja a mese kifejlődése okának. Azután a jó aesopusi mese fősajátságairól emélkedik s kiemeli, hogy egy jó mesének mindig cselekvénynyel kell bírnia, különben nem érdekel, vagy legalább az ötlet elmésségének kell benne hatást gyakorolni. A mese és morál közti viszonyra is vet egy futó pillantást, elmondván, hogy egy jó mesétől mindig megkívánjuk, hogy valamely általános erkölcsi tételt tüntessen föl. A mese a morálért van, a melynek azonban önként kell a cselekvényből kiviláglani. A mely mesét