Századok – 1887

Tárcza - Történeti értekezések iskolai programmokban - 473

474 taroza. ból igen érdekes sírkő színnyomatú rajzát (Петита rajztanár által készítve) s leírását (Gusltelh tanár által írva) közli, a Hermann Mihályéval, Abelius Simonéval, Fronins Márkéval, Drauth Simonéval, Mederns Péterével, kik korukban városuk határain tul is befolyásos szereppel bírtak. A pontos és jó leírás tudós kézre yall : a rajzok színnyomata meglepő szépek. Az egész értekezés igen becses adalék a szászok művelődéstörténetéhez, costume tekintetében megbecsülhetetlenek. Kár, hogy külön kiadásban is nem jelent meg, s könyvárusi uton nem kapható. — A POZSONYI KIR.KATH.FÖGYMNASIUM ÉRTESITÖJÉ-ЬСП »adatok a pozsonyi gymnasium épületének történetéhez« czím alatt dr. Schöuvitzky Bertalan leginkább a pozsonyi Klarissza-apáczák történetére gyűjt össze néhány becses adatot. Elmondja, hogy először körülbelül 1235. évben a cziszterczita rendű apáczák telepedtek meg a mostani gymnasium épületében. De ezekről alig tudunk valamit. Nem is sokáig maradhattak Pozsonyban. Még a szervezkedés nehézségein sem eshettek által, már is el kellett hagyniok e várost, hol helyzetük sehogy sem volt kielégítő. De másfelül a tatárok dúlása után kolostoruk majd teljesen elpusztult s így alig harmincz évi itt lakás után e szerzet tagjai máshol kerestek menedéket. Azonban nem sokára állandóbb lakói érkeztek az elhagyatott pusztúló kolostornak : a klarisszák, a kiknek életéről Schöuvitzky igen érdekesen ír. A klarisszák élete a legszigorúbb lemondásban s önmegtagadásban folyt le. A mely nő egyszer azzal a szándékkal lépett, be a kolostorba, hogy lemond a világról s csak Isten dicsőítésének és saját lelke üdvösségének fog élni, az előtt többé nem nyílt meg a kolostor kapuja. Ца valaki, akár egyházi, akár világi, akart az apáczákkal beszélni, szándékát legelsöbb az apátnőnél kellett bejelentenie s csak ha engedélyt kapott, mehetett az apáeza más két soror társaságában a locutoriumba. Különben is a legritkább eset volt, hogy világi emberbebocsáttatott volna a kolostor falai közé. — Ezenkívül az értekező figyelemmel kíséri a sororok külső történetét is. Hogy gondoskodtak róluk az Anjou-királyok, hogy a Habsburgok, mily viszontagságokon mentek át a reformatio s kivált a 30 éves háború alatt, hogy költözött át néhány tag közülök Budára a XVIII. század elején s végre mikép törülte el őket is II. József 1782. januárban kiadott rendeletével. Az autokrata császár önkényes intézkedéseit szomorú szívvel fogadták a klarisszák, kivált miután ugyanaz év márcziusában biztosok jelentek meg a kolostorban s hivatalosan kihirdették a megmásíthatatlan parancsot, mely a kiköltözködés határidejéül augustus 10-ét tűzte ki. Kolostorukat s összes ingó és ingatlan vagyonukat a tanulmányi alap javára foglalta le a fiseus. Négy év múlva pedig II. József e kolostort, melyet a nagy Pázmán újra építtetett, ugyancsak a Pázmán buzgóságából alapított gymnasiumnak adja, a mely csak lényeges változtatások és átalakítások után foglalhatta el új helyét. — Ez 51 lapra terjedő értekezés minden bizonynyal egyike az ez évi legjobb iskolai programmértekezéseknek s szerzője elismerésünkre tarthat számot,