Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - PÓR ANTAL: Der politisch-ungarische Streit um Galizien und Ladomerien von Johann Matijow 459

történeti irodalom. 459 csapatait magukra hagyta, méltán félhetett valami stratégiai cselfogástól a törökök részéről. Neki nem kellett, a mint szerző állítja, a cselvetést utólag a nagyvezírnek imputálnia ; a cselvetéstől tényleg félt és félt volna mindenki ; és hogy a különben mindig óvatos Montecuccoli kellő időben mégis átlátta a helyzetet és — akár mások rábeszélésére, akár a nélkül — jól fel tudta használni ama kínálkozó alkalmat, hogy 10,000 emberétől Achmedet megfossza, ebben talán mégis csak rejlik reális érdem, és ezért legalább ez esetben, legkevésbbé sem indokolt ama gúnyos hang, melyen szerző Montecuccoli »fővezéri lángelméjéről és gyors elhatározási képességéről« itél. L. B. Der polnisch-ungarische Streit um Galizien und Ladomerien. Von Johann Matijów. Lemberg, 1886. 8-adr. 50 lap. A Rurikok fölmérhetetlen örökéből kiválik a XI. század vége felé a Kárpátok éjszaki ereszkedőitől elnyúló földterület, mely független államtestté alakulván, idő folytán a régi Kiew hírét is elhomályosította.Ez uj államképződés magvát három kisebb fejedelemség képezte : Przmysl, Dzwinogród és Trembowla, melyek a XII. század közepe felé egységes fejedelemséggé tömörülvén, ez uj fővárosától Halicsországnak neveztetett. Miután pedig a hadkedvelő Mstislawics Bomán, az uj dynastia törzse, Halicsot Wolhyniával 1200. körűi egyesíté, jelentékeny birodalom támadt, mely közönségesen a halics-wladimiri fejedelemségnek, hazai okmányainkban pedig Galicziának és Lodomeriának hivaték. — E fejedelemség határai, kivált kelet felé, nem ritkán változtak ; vitéz fejedelem uralkodása alatt hol kibővültek Podolia síkságáig, hol összezsugorodtak a Zbrucs-ig, ha erélytelen kéz tartotta a kormány gyeplőit, vagy pedig két fő-alkatrészére bomlott az ország, úgymint Wolhyniára, melynek zömét Wladimir,Luck,Beiz, Cbelm alkották, és Halicsra, mely a XIII. század óta »a lembergi tartomány« nevét is viseli. Tudjuk, hogy III. Béla magyar király elvétve már .1190-ben »Galícia királyá«-nak is irta magát, 1206-tól pedig folytonosan éltek királyaink a »Rex Galiciae et Lodomeriae« czímmel, valamint hogy Kálmán és Endre magyar királyfiak, II. Endre gyermekei, koronás királyai valának e kettős országnak. Ismeretesek a szerződések is, melyek alapján az Anjouk, nevezet szerint Nagy-Lajos királyunk nagybátyjától, Kázmér lengyel királytól igényelte Galicziát és Lodomeriát, azt ennek halála után mint Magyarországot megillető tartományt birtokába is vette, és magyar helytartók által kormányoztatta. Végűi élénk emlékezetünkben