Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - I. közl. 14

Á LENGYEL KORONÁHOZ. Mindenki, a ki otthonos a történetírásban, midőn olyan genealógiai táblázatokat használt, melyekhez visszapillantó és áttekintést nyújtó jegyzetek nem voltak mellékelve, kétségkívül éppen ugy, mint én sajnosau tapasztalta, hogy az ilyen nemzedékrendből magából kevés megelégedést vagyis tanúságot meríthetett s az egyes házasságok megértéséhez még további kutatásra volt szüksége. Ettől akartam történetíró társaimat megkímélni a jegyzetek hozzáadásával. A mely személyneveknél nincs jegyzet, arról az általam használt munkák és okiratok szintén adnak ugyan tájékozást, de az illetők történetileg olyan csekély szerepet játszottak, hogy itt nem akartam velők bővebben foglalkozni. Jegyzetek a Mohilák nemzedékrendjéhez. ') Egy okiratból, mely 1615. febr. 11-én kelt Uscieben, Podoliában, Közli Jíajden Román Archívumában I. 186. sz. okmány. 2) A szó annyit jelent, mint kanczellár. Ilyennek mondja Mohila Wantilas Jánost egy 1606. május 12-én Jassziban kelt okmány, mely megjelent Melchizeiléic Román krónikájában. Bukarest 1874. а) Egy 1589. jun. 20-án Jassziban kelt okmány szerint, mely a Mohila-család alapítványának, a mostani Bukovinában Radautz mellett levő Suczavicza kolostornak lloloweciul falut adományozza. A csernoviczi görögkeleti meiiopolita levéltárában levő hiteles fordítás nyomán. Az eredeti okmány még nem került elő. A német szöveg nagyon eltorzítva megjelent Wichenhausen Moldova-jában. Csernovicz 1877. 4) Erre nézve a Moldva történetéről megjelent számos okmánygyüjteményre utalva, különösen említem Tarowslci: Sapieha Leo élete czíinü müvet. Midőn 1880-ban Bukovina görögkeleti zárdáiban kutatásokat eszközöltem, Suczavicza kolostorban megmutatták nekem a templom nagy gyertyatartóját, melyre egy fekete női hajfonat van erősítve, valamint a moldvai nyelven írt, és gondosan megőrzött nyilatkozatot, melynek tartalma következő: Amartanow Erzsébet, Mohila Jeremiás vajda neje egy török által, ki őt Konstantinápolyba fogságba szállítá, útközben megbecsteleníttetvén, a rajta ejtett szégyen feletti bánatában és gyásza jeléül, maga megfosztá magát legszebb díszétől, hajától s azt, minthogy önmagának nem volt többé kilátása a családja által alapított suczaviczai kolostor templomába temetkezni, a kolostorba küldi!, hogy örök emlékül ott megőriztessék s igy az a gondolat vigasztalhassa őt, hogy testének legalább egy részében jelen lesz ama szent helyen. 5) Többszörösen említik. Epitaphiiuna a szuczaviczai kolostor templomában. б) Egy 1589. jun. 20-án Jassziban kelt okmány alapján. Közli Wichenhausen*. 7) Egy okmány alapján, melyet Hayden közöl ; itt az okmány kelte így van körül írva »0. 0. 1608—1609.« Szól róla azon oklevél is, melylyel Suczavában 1625. febr. 20-án a suczaviczai kolostor és Soíza közötti birtokpör eldöntetett. Közli Wichenhawicn. SZÁZADOK. 1887. I. FÜZET. 3