Századok – 1887

Könyvismertetések és bírálatok - WERTHEIMER EDE: Krones: Austria történelméhez 1792-1816-ig 166

1 168 TÖRTÉNETI IRODALOM. nak szervezve, a tüzérség fölszerelés és fogatok liijával van, s ily viszonyok között rám hagyják, hogy az országot semmivel megvé­delmezzem, a nélkül, hogy szokás szerint csak egy szócskát is izen­nének, vagy utasításokat küldenének nekem. Éjjel-nappal dolgo­zom, a fáradtságtól majdnem oda vagyok és még szégyent és gya­lázatot is fogok megérni.« Wagramra és arra a kérdésre nézve, ha vájjon János saját hibájából késett-e el s ezáltal idézte-e elő a csata elvesztését? Krones semmi ujat sem közöl. Tudva van, hogy Károly nemso­kára a wagrami szerencsétlen nap után letette kezeiből a főpa­rancsnokságot, Ekkor aztán Ferencz, János és József főhercze­gekkel tanácskozott a foganatba veendő rendszabályok fölött. A három testvér julius 18-dán Koronczóban jött össze tanácskozni. János eképen ír arról naplójában : »Sohasem feledem el a pillanatot, melyben a császár velem s a nádorral Koronczóban a szabad mezőn állott. Még látom a mélyen sértett és megszomo­rodott, érzelmei fölött uralkodó császárt, a mint velünk pár szó­ban közli, amit neki a hirnök hozott.« A császár főhadiszállásán nem tudtak elhatározáshoz jutni. Különböző áramlatok küzdött­tek egymás ellen. Némelyek bókét kívántak, mások ismét a háború folytatását óhajtották. János, kinek nem mindennapi megfigyelő képessége volt, ezekről az állapotokról következőleg nyilatkozik : »Mindabból, a mit megtudtam, látom, hogy Komáromban sok a szakács. A mi levesünk nagyon gyönge, de nemsokára el lehet sózva, mert minden igen különösen néz ki. Egy-egy beszédből kivenni vélem, hogy ellenfeleinket meg akarják enni. — Semmi­től sem félek jobban, mint a hamis reménységektől, csalódásoktól és könnyelműségtől, három oly dolog, melyeket kipróbáltam, lát­tam és hallottam és a melyek bennünket mindig egy fokkal alább sülyesztettek. « Érdemes a főhadiszálláson uralkodó eme zűrza­var tekintetében a nádort is meghallgatni. О következőleg írt Jánoshoz : »A császár, kit keményen zaklatunk, ingadozó lesz. húz és halogat mindent, abban a reményben, hogy ürügyet fog találni, mindent élőiről kezdeni, a mig a hadsereg együtt van, és akkor bizonyára kiszabadul az ördög. De eközben az összes orszá­gok tönkre mennek, napról-napra gyöngítjük magunkat, míg az ellenség erősíti magát s így a dolog rosszul fog végződni. Ehez járult a nevezettek közötti egyenetlenség, háromféle tábornagy, több rendbelr intézkedő a centrumnál, semmi egyértelműség, — hogyan menjen a dolog« ? Igen messze vinne, ha a megbeszélt mű tartalmának kime­rítő vázolásába bocsátkoznánk. Legyen elég rámutatnunk, hogy Krones külön fejezetben a szabadságharczokat és Metternich emelkedését tárgyalja, a kiről épúgy, mint egy előbbi fejezetben

Next

/
Thumbnails
Contents