Századok – 1887
Könyvismertetések és bírálatok - BOROVSZKY SAMU: Anglia története korunkban írta Charty Justus ford. Szász Béla 169
TÖRTÉNET! IRODA LOM. 169 Stadionról, sikerült jellemzést- ad. Egy végső fejezetben Krones az illyr tartományok történelmével foglalkozik, melyek ránk nézve természetszerűleg különös érdekkel bírnak. 1816. augusztus 3-án egy »illyr királyság« alapíttatott, melybez a magyar tengerpart előrésze és a polgári Horváthország is tartozott. A horvátok, Verhovácz püspök vesetése alatt óvást emeltek a német közigazgatás ellen ; de ez nem segített rajtok. Krones müvét a forradalom és Napoleon ellen folytatott küzdelem v'gével fejezi be. Metternich tejhatalmú. О és Ferenez jelennek meg mint a szabadelvüség-ellenes irány tulajdonképeni képviselői. Kívánatos volna, hogy ezekről az időkről is mihamarább egy okiratra alapított leirást kapjunk. WRRTHEIMER EDE. Anglia története korunkban. Irta Mc Cartliy Justus. Fordította Szász Béla. II. kötet. Budapest, 1886. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. A múltnak képe a história. Alig van tudomány, mely kizárólagosabban a múltnak élne, mint a történettudomány, s különös, de igaz, hogy mig a többi tudományok úgyszólván kénytelenek multjok összes vívmányait figyelembe venni és azokon tovább építeni, a mai történettudomány sokszor figyelmen kívül hagy-» hatja az elődök által nagy fáradsággal felállított egész épületet, s ha neki tetszik, kezdheti az építést teljesen elölről. Mert egyetlen czélja csak az lehet, hogy az igazságot jegyezze föl az emberiség tanítására. S ez a czél mindent meghatároz. A história nem azt akarja, hogy oly épületet emeljünk, vagy hogy emeljünk különkülön épületeket, a melyekben egyenként annyiféle ember vonja meg magát, a hányféle az emberi gondolkozás és érzület ; hanem egyenesen arra törekszik, hogy construáljon közös épületet, melyben egyaránt jól találja magát az is, a ki tanúi, az is, a ki tud. Más szóval az ily épületben meglakhasson és élvezetet nyerhessen úgy a laicus, mint a tudomány fölkentje. Ezért mondom, hogy ha a történetíró azt tapasztalja, hogy a história épületében nem érzik magukat jól az emberek, nem föltétlen szükség neki azt tatarozni, csinosítani, ott hagyhatja, az egész alkotmányt s hozzá foghat új épület emeléséhez, mely nemcsak az általa contemplált czélnak, hanem, a mi a fő, az igazságnak is jobban megfelel. De tudjuk jól, hogy a hasonlatot tovább fűzzem, hogy úgv a fényes palota, mint a falusi kis ház építéséhez tégla, vakolat és gerendák szükségesek. Akármilyen nagyszerű épületet emel is valamely genialis történetíró, neki is csak úgy szüksége van ez anyagokra, mint annak, a ki szerényebb viskót tákol össze. A históriában ez anyagok nem egyebek, mint azon adatok, melyeket a tör-
