Századok – 1887

Értekezések - SCHMIDT VILMOS: Báthory Gábor és Bethlen Gábor viszonya a lengyel koronához - II. közl. 97

л lengyel kokon'àuoz. 117 szünteti meg, hanem — mint ezt kezdete mutatja -— azt az uralmat nyíltan megtámadja s a kath. vallást gyökerestől kiirtani próbálja, mit azon átkozott nyomok bizonyítanak, melyek azon helyeken, a hol átvonultak, a kath. templomokban és kolostorokban fenmaradtak. A bün oly büszkén emeli fel fejét, hogy isten mentsen, hogy a mi államainkba is el jusson. Gyorsan segítenék itt azt azok, kik a szomszédban lábbal tapossák a jogot. Idejében gondoskodni kell tehát, hogy ezen királyság minden drága záloga érintetlen maradjon, valamint annak szent vallása is, mely minden királyságnak legszilárdabb erőssége. Azt is kedveltséged tudomására hozzuk, hogy a császár ő felsége gróf Althan utján előttünk szóba hozatta azon kérését, engedjük meg neki, hogy a királyságban önkényteseket szerezzen, mit mi a régibb és I legutóbb Pozsonyban kötött szerződések értelmében megtagadni képesek nem voltunk. Hiszen nem uj dolog s vannak respublicánkban régibb és ujabb példái az ilyen toborzásnak, főleg miután az ilyesmi respublicánk károsítása s a nélkül történik, hogy mi ama cseh és magyar zavarok elnyomásához valami költséggel járulnánk. Pedig még közelebbi szomszédok is, kik békében maradhattak volna, önkénytesen is beavatkoztak a harczba, noha velünk olyan egyetértésben vannak, mint amazok a pogá-i nyokkal. A siléziaiak velünk békében élnek s irányunkban megtartják azon egyezmény-pontokat, melyek köztük és köztünk fenállanak. De a történelem világosan bizonyítja, hogy Silézia elszakadt a koronától, s a mi koronázási eskünk szerint a törvénytelenül elidegeníttettet újra birtokba kellene vennünk. Csakhogy ez nem mi tőlünk függ, hanem a korona minden rendjének egyetértésén nyugszik. De ha az erdélyi vajda haladásai olyanok lennének, mint biztosan várják, a mi határainkat kétségkívül szintén nem fogják bántatlanul hagyni, hanem hatalomra vergődve, a mi területeinkre is át fognak csapni. Ez eshetőségre tanácscsal és haderővel kell készen lenni. Kedveltséged előtt továbbá az sem ismeretlen, hogy a boroszlói püspökséget a lengyel királyok, elődeink alapították s látták el adománynyal. Ez az egyház mindig össze volt kötve a gnezeni érseki székkel s az idők sanyarúsága folytán szakadt el az uniótól. Elődeink s mi is érvényesítettük jogainkat ; a gnezeni érsek s a tartományi zsinat ugyanezt tette, miről íratok és követjelentések vannak atyáink idejéből. Jogunk tehát erőben fennáll, valamint gnezeni egyházunké is ; ezt azonban a siléziai rendek figyelembe nem vették, midőn e püspökségre vetették magokat, melynek feje Károly főherczeg ; az öt illető egyházi javakat eretnek katonákkal rakták meg, a kanonokokat és más papokat istentelen eskükre kényszerítették ; a mi — miután jogunknak derogál — minket arra indított, hogy levélben megintsük őket, hogy azt, a mi másnak joga, magokhoz ne ragadják s a püspökségnek valamint javait ugy személyeit is a régi szabadságokban meghagyják. Ha nem teljesítik e parancsot, kedveltséged nekünk tanácsot adand. hogyan kell tovább eljárnunk, minthogy jogunkról és elődeink alapítványáról van szó. Erre s a fentebbi pontokra