Századok – 1886

Tárcza - A M. Tud. Akadémia kiadványai 88

94 TÁRCZA. A MAGYAR TUD. AKADÉMIA KIADÁSAI. — A TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁG publicaticiónak egész új sorozatát kezdik meg a »Magyarországi városok régi számadás könyvei«, melyet dr. Fejérpatahj László szerkesztett. A XIV. és XV-ik századból közöl városi számadás-könyveket. 1364—1450. között: Selmeczbánya, Pozsony, Bcsz­terczebánya, Nagy-Szombat, Sopron, Bártfa, és Körmöezbánya levéltáraiból. Tájékoztató előszóval s nagy gonddal és figyelemmel készített tárgy- és névmutatóval vau ellátva, melyek e sűrűn, apró betűkkel nyomott vaskos könyv gazdag anyaghalmazában jó kalauzul szolgálnak. Úgy hiszem, nem lesz érdektelen megtudni, hogyan kerültek össze egy kötetbe ez egymástól annyira távol fekvő városok számadás könyvei. Az akadémia tört. bizottsága ugyanis elhatározta, hogy a hazai városok régi történeti emlékeit is felveszi kiadványai sorozatába, s e czélból egy bizottságot kül­dött ki kebeléből. Az albizottság azzal az indítványnyal fordult az akadé­miához, hogy jó volna e városok történeti anyaga iránt tájékozást szerez­ni, s a tett kutatások eredménye volt, hogy a városok számadás könyveit bekérette. Az anyag összehasonlítása után kitűnt, hogy a legtöbb esetben a levéltári anyag és számadás-könyvek közt nincs semmi összefüggés, sőt több helyt, ezek régiebbek a többi jegyzőkönyveknél s irományoknál. Azonban valamely város összes történeti anyagának kiadása érdekében lehet aunak a városnak, de az anyag bősége miatt sem volna az akadémia által eszközölhető. A legrégibb számadás-könyvek önmagukban is becses történeti anyagot képeznek s épen ritkaságuk miatt megérdemlik, hogy egész terjedelmükben közöltessenek. Miután azonban a XV-ik század dereka óta számuk szaporodik s terjedelmük is aránytalanul nagyobb : ezek teljes közlését semmi sem igazolja s legfeljebb csak válogatva lehetne egyes részleteket kiadni, melyek mívelődés, vagy más történeti adatokat tartal­maznak, de azokat, is fél feldolgozás alakjában kiegészítve, magyarázva a többi levéltári adatokkal, mindenek felett pedig kellően csoportosítva. Ezen elveket a legrégibb számadás könyvekre nem lehetvén alkalmazni, legjobb­nak látszott azokat egy kötetben adni ki. Másolással, szerkesztéssel, kiadással Fejérpatahj L. bízatott meg, ki mint tapasztalt szakember, derék munkát végzett, s valóban becses editioval gazdagítá forrásainkat. Előszavában nem csak a kiadott anyagról számol be, hanem felsorolja a többi szám­adás-könyveket is s épen ezzel igazolja, hogy lia a legrégibb számadás­könyvek együttes kiadása helyes volt, de azt többé ilyen módon folytatni nem volna czélszerü. — Egy másik kiadása a történelmi bizotságnak. »A linzi béke okirattára.« Az egyes fejezetek bevezetésekkel vannak ellátva s a vaskos kötetet név- és tárgymutató zárja be. Ez a jelen évben az Erdélyi Országgyűlési Emlékek kötetét pótolja s úgyszólva ennek a múlt évben kiadott X-ik kötetét egészíti ki. — A KÖNYVKIADÓ VÁLLALATBAN be van fejezve Tainetől »Az angol iro­dalom története«, e nagyszabású munka ötödik kötetével, melyet hasonlóan

Next

/
Thumbnails
Contents