Századok – 1886

Tárcza - Báró Nyáry Albert necrologja 86

Т Л KCZ л. 87 tatta be aztán olaszországi kutatásai eredményét. Mindjárt 186 7-ben megjelent egy czikke a Századokban : »Az olasz levél- és könyvtárakról« ; majd »A modenai kir. levéltárról magyar történeti szempontból (1868. Századok); »a turini kir. levéltárról« (Századok 1869) két közleménye. Önálló történelmi tanulmánya : '»Beatrix királyné, II. Endre liitvese,« melyet az 1868-ki kolosvári kiránduláson olvasott fel és »Posthumus István, az utolsó Árpádkirály atyja« (a Századok 18 69. évfolyamában). Legnagyobb és legmaradandóbb becsű munkája, szép tanulmánya: A modeneiHyppoüt-codexek,melyet a Századok több évfolyamában tett közzé (hat közlemény). Hyppolit, a XV. század végén élt esztergomi érsek számadás-könyveit megtalálván a modenai levéltárban, ebből összeállította az esztergomi érsekség és egri püspökség s általában az egész ország közgazdasági és művelődési viszonyait a XV. század végén és a XVI. század elején. E becses művelődéstörténeti tanulmányok egyikével foglalta el székét 1 S7d-ben az Akadémiában, a mely őt 187 2 ben tagjává választá. — Az Akadémiában egy -1 kötetes oklevélgyűjtemény : »Magyar Diplomatiai Emlékek Mátyás király korában« látott tőle napvilágot, Nagy Ivánnal együtt közösen szerkesztvén azt. — A szorosan vett történelmen kivül foglalkozott régészettel is; 1876—1879-ig szerkesztője volt Ilenszelman Imrével együtt az »Archaeologiai Ertesítő«-nek s a Régészeti Társulatnak mindvégig osztályelnöke volt. De legmaradandóbb müveit a czímertan terén alkotta. Ennek a szakmának áldozott a legnagyobb odaadással s e téren valóságos úttörő munkásságot fejtett ki. Hogy szép heraldikai ismereteit méltóan értékesíthesse, az Akadémia megbízta »A magyar heraldika vezérfonala« megírásával. Ezen dolgozott évek óta nagy szorgalommal s ez leeudett az a mű, melylyel tudományos munkásságát megkoronázza. El is készült a munka, nagy része a sajtó alól is kikerült, de a gondos és lelkiismeretes író az utolsó években még mindig talált javítgatni valót s épen az utolsó ív javítgatása közben vette ki a halál kezéből a tollat. A nem rég alakúit Heraldikai Társúlat folyóirata a Tarul szerkesztését bízta rá Fejérpatakyval ; s ennek hasábjain is nem egy szép heraldikai tanúlmánya jelent meg. Tudományos érdemei méltánylásául számos külföldi tudományos társúlat is tagjává választá ; így az olasz heraldikai és genealógiai akadémia, a milánói természettudományi, orvosi és statistikai akadémia, a fermói olasz genealógiai akadémia s a modenai régészeti társúlat tiszteletbeli tagja volt. A milyen önfeláldozó mint tudós, olyan odaadó nemes szívű mint barát, és a miben páratlan volt : az az igénytelen szerénység, mely egész léuye't és munkásságát jellemzi. Es a halál mind ennek véget vetett. Lelankadt a munkás kar, megszűnt dobogni a melegen érző és lelkesülő szív ; nem működik többé a teremtő agy ; a gyenge test porhüvelye ott nyugszik a pilisi családi sírboltban. De megmarad köztünk emléke a kedves barátnak, a buzgó tagtársnak s fenmarad emléke a tudósnak müveiben ! Legyen neki édes a pihenés a munkás élet fáradalmai után !