Századok – 1886

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896

A TÖRTÉNETI CONGRESSUS UTÓHANGJA. 9 U3 indokolása, mely a következő : »az nem nyomtatott munkákból, már mások által constatait eredményekből veszi tárgyát, banem magukból az oklevelekből ; új eredmények csak a speciális diplomatika müvelése által várhatók; ennek előmozdítása, az oklevéltani kutatás módszereibe való bevezetés, az oklevelek szövegének diplomatikai szemmel való olvasása czélja a jelenlegi oklevéltani oktatásnak, mely sok helyen, Franczia-, Németországban és Ausztriában már is oly szép eredményeket hozott létre.« Ez állításnak és indokolásának minden egyes pontját ma is aláírom, s egyet sem tagadok meg közűlök. A czikkíró úr hosszasan bizonyítja, támogatván bizonyítását mindenféle íróból vett idézetekkel, hogy mily üdvös, mily czélszerü, mily hasznos egy diplomatikai kézikönyv, s mily kívánatosnak tartják egy ilyennek megjelenését külföldön, hogy a közönség közt elterjedt hamis felfogásoknak és nézeteknek elejök vétessék. Mondta-e az említett előadó csak egy szóval is, hogy ily kézikönyv nem üdvös, nem czélszerü, nem hasznos ? Hasznos lehet minden compendium, mely az illető irodalom termékei által constatált eredményeket röviden, áttekinthetően egybe foglalja, — de hogy ezzel az illető disciplinât, mint tudományt előbbre vinné, ki merné állítani ? A tudományt önálló kutatáson alapúló új eredmények, álljanak azok akár megrögzött tévtanok megdöntésében, akár új ismeretek feltárásában, viszik előbbre. Ha a tankönyv ily természetű, igen, előbbre vitte a tudományt. Szívesen elismerjük a czikkíró úr kézikönyvének — általa kimutatott — előnyét Schöuemann és mások munkái felett, valamint a kortani kézikönyv tábláinak könnyű kezelhetőségét és sajtóhiba-mentességét ; érdekes a leleplezett irodalmi viszonyok ismertetése is, pl. miként nem ismertette egy elsőrangú folyóiratunk a kézikönyv beküldött füzeteit, hány könyvárús ablakában voltak azok láthatók stb. Mindez igen érdekes irodalomtörténeti anyagot fog nyújtani a Századok — jövő századi olvasói részére. De hogy a magyar oklevéltan tudományát miként lehet oklevelek, eredeti oklevelek vizsgálata nélkül előbbre vinni, ez — a czikkíró úr titka. Egy hosszú jegyzet megtámadja a congressusi előadó véleményét, melyet a Horvát István-féle rézmetszetű oklevéltáblák értékéről nyilvánított e szavakkal: » A Horvát István által a harminczas években közzétett huszonhat rézmetszetű tábla, mely ugyanazon clichéekről napjainkban is lenyomatott, a legegyszerűbb igényeket sem elégíti ki, sem a mi a hűséget, sem pedig a mi tanügyi czélokra alkalmas voltát illeti.« —Elismerem, hogy Horvát István nagy diplomatikus volt, és e tudományra nézve, melynek leghivatottabb művelője volt nemcsak kritikai élénél, hanem ismereteinél fogva, örökös kárnak tartom, hogy e téren