Századok – 1886
Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896
902 FEJÉRPATAK Y LÁSZLÓ. szerűbb és tudományosabb, mikor egy csoportnak oly czímet adunk, mely nemcsak e csoportot, hanem az egész anyagot magában foglalja: érteni nem tudjuk. De viszont helyeselhetjük, — ha már Gatterer rendszerét fogadjuk el alapúi — hogy a czikkíró a pecséttannak külön fejezetet szentelt s nem tette ezt egy összefüggés nélküli csoport alszakává, mint Gatterer. A diplomatikai kortant illetőleg — természetesen még mindig Gatterer rendszerét tekiutve — már nem vagyunk vele egy nézetben. Az, hogy a kortant mint tudományt, külön is művelik önállóan s az jól kikerekített egészet alkot, a diplomatikus előtt még nem ok, hogy azt különválasztva az oklevél egyébb részeitől, a rendszer önálló fejezetévé tegye. A datálási formula ép oly része az oklevélnek, mint az invocatio, az inscriptio, az arenga, a promulgatio ; azt tehát ott kell tárgyalni, a hol ez utóbbiakat ; s egy oklevéltan keretében csak annyit belőle tárgyalni, a mennyi az oklevelek dátumának, azon computusnak, melyen azok alapulnak, teljes megértésére szükséges. Ezt pedig, hogy szerves legyen rendszerünk, ott kell tárgyalnunk, hol az oklevél egyéb részeiről írunk. Nem kell soha sem megfeledkeznünk arról, ha szerves összefüggő diplomatikát írunk, hogy első sorban mindig diplomatikusok vagyunk, s csak aztán sphragistikusok és chronologusok. Ezek után constatálhatjuk, hogy Gatterer rendszere elavult, nem azért, mert száz éves, hanem mert magában hordta romlása csiráit. Hogy az ajánlott új rendszer sem sokkal jobb, a fönnebbiekből kitűnik. Melyik tehát a legjobb, legczélszerűbb, tudományos alapon nyugvó rendszer? Az elmondandókból megérti az is ki nem szakember e téren; mert e rendszer magából az oklevélből folyik, az oklevél természete vezet reá ; s ezért ez a legjogosultabb, ez a legtermészetesebb. Vegyük elő példáúl Kálmán király 1109-iki oklevelének eredetijét, állítsuk magunk elé ; s tegyük mellé ugyanezen oklevélnek vele látszólag mindenben megegyező, egykorú másik példányát, melyet az országos levéltár őriz. Szövege mindkettőnek egy, a historikus és jogász egyformán használhatja föl mindkettőt czéljaira. A diplomatikus azonban végtelen különbséget lát köztük. Vagy állítsuk magunk elé sz. István 1001-iki oklevelét s mellé ugyanez oklevélnek II. Endre által 1213-ban eszközölt átírását, mely pedig elég hibátlanúl adja vissza az eredeti oklevél szövegét ; e kettő közt is oklevéltani szempontból óriási a különbség, bár x) Ezért pl. részemről a Gauss-féle husvétszámitásra, mely nem alapúi a középkor eomputusán, hanem utóvégre is csak arithmetikai szabály, diplomatikai kortanban nem helyeznék akkora súlyt, mint a czikkíró.
