Századok – 1886

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896

A TÖRTÉNETI CONGRESSUS UTÓHANGJA. 9 U3 torának állításával, ki ünnepi beszédében azt bangoztatá, bogy az egyetemi tanárnak főfeladata »folyton-folyvást búvárkodni, új, eddig még nem ismert igazságokat felkutatni, újat létesíteni és alkotni.« Oly állítás, melyet mindenkinek, ki az egyetemi tanár czélját jól felfogja, alá kell írnia. S örömmel constatálbatjuk, bogy egyetemi tanárainknak legnagyobb része ez elvnek hódol. Oly tudományoknál, melyek teljesen kifejlődött voltuk vagy természetük miatt nem alkalmasak arra, hogy művelőjük újat teremtsen, új csoportosítások, a tárgynak új szempontok szerint való megítélése is képes újat alkotni. A czikkíró a tudományok közt megemlékezik azokról, melyeket a német »werdende Wissenschaft« névvel jelöl, s ide sorolja a praehistorikus régészetet, az összehasonlító etbnologiát, a sociologiát, az ugor nyelvészetet stb. Elismeri, hogy az ezekkel foglalkozó tanár folyton új eredményeket tárhat hallgatói elé. Azt, a mit fölemlít, hogy ez új igazságok aztán idő folytán gyakran elavulnak s újabb kutatások azok igazságát megdöntik, mit a czikkíró, úgy látszik, e kutató irány hátrányáúl hoz föl, minden higgadtan gondolkozó a haladásnak, az örvendetes fejlődésnek fogja tulajdonítani, melyet az illető tudomány felmutat. Vajha a magyar oklevéltan terén is egyre több ily elavult dolgot mutatna föl a kutató irány ! Megkülönbözteti továbbá a szerző a tudományok másik csoportját, melyeknél a tanár új eredmények földerítésére ki nem terjeszkedbetik. Ide sorolja példáúl a római jogot, a földrajzt, az állattant stb. Csak az iránt hagy kétségben, hogy voltaképen az a tudomány, mely épen a vitás irat tárgyát képezi, a magyar oklevéltan, mely csoportba való ? Oly teljesen bevégzett rendszerű-e, mint a római jog, melynél a tanár »új, eddig még nem ismert igazságokat« nem képes felkutatni? Vagy oly természetű-e, mint a földrajz, melynek tanára ugyan »miféle felfedezéseket fog tehetni tanszékén, tanítson bár Európának leghíresebb egyetemén?» Avagy oly rendkívüli terjedelmet nyert-e már az eddigi kutatások által, mint az állattan, melynek tanára megelégedketik »a specialisták kutatásainak összefoglalásával és a tudomány egészének összeállításával ?« .Valljuk be őszintén, hogy a magyar oklevéltan is »werdende Wissenschaft.« Bírjuk az oklevelek kiadott szövegét, ezt sem egész teljességében. Ez csak annyi, mint nyelvésznek a szöveg, , melyből még le kell a grammatika szabályait vonnia. Sem az Árpádok, sem az Anjouk, sem a Hunyadiak, sem a Jagellók diplomatikáját nem ismerjük. Sejtelmünk van a kiadott szövegek nyomán róla ; de eddig még nem akadt kéz, mely rendszerbe hozná az anyagot. (Valahogy »teutomania« hírébe ne jussak, mert rendszert emle-