Századok – 1886

Értekezések - FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ: A történelmi congressus utóhangja 896

898 FEJÉRPATAK Y LÁSZLÓ. getek!) Pedig e korszakok diplomatikájának ismerete alkotja a. magyar oklevéltant. Bővebben ezt e folyóirat olvasói előtt kifejteni fölöslegesnek tartom. Bizony a magyar oklevéltan is »werdende Wissenschaft« és róla is áll az, a mit a czikkíró úr a tudományok e fajára mondott, t. i. »már a mely egyetemi tanár ily en tantárgyat ad elő, az természetesen minden lépten-nyomon folyton-folyvást új, eddig még nem ismert igazságokat, helyesebben szólva igazságoknak vélt adatokat fog felkutatni ; az ilyen tanár folytonfolyvást fölfedezéseket fog tenni.« Tökéletesen igaza van a czikkíró úrnak, midőn különbséget tesz azon tudományok előadási módja közt, melyeknek alapvonalaival a hallgatók a középiskolában megismerkedtek, és azok közt, melyeknek ott hírét sem hallották. Ez utóbbiaknak, ková az oklevéltan is tartozik, a tanár kétségtelenül egész körét tartozik előadni ; legalább módot nyújtani hallgatóinak, hogy megismerkedjenek az egyetemi tanfolyam tartama alatt a magyar diplomatika összes részeivel ; úgy az oklevéltani előismeretekkel — hová a diplomatika történetét és irodalmi fejlődését is sorolom — mint az oklevelek külső és belső tulajdonaival, mely felosztásban mindaz bennfoglaltatik, a mit az oklevelekről el lehet mondani. Ide sorolnék még egy részt, a magyarországi és külföldi levéltárak ismertetését, a bennök rejlő ismeretes s eddig fel nem dolgozott anyag méltatását; erről a diplomatikai előadások hallgatója az eddig követett eljárás szerint vajmi kevés tájékozást nyer. Mennyire fontos ez oldevél-statistika, tudja mindenki, s ezért ennek bővebb indokolását szükségesnek nem tartom ; hanem persze az a tanár, ki ennek előadására vállalkozik, annak az elvnek hódoljon, hogy főfeladata »folyton-folyvást búvárkodni, új, eddig még nem ismert igazságokat felkutatni, újat létesíteni és alkotni.« E nélkül mai fogalmak és kívánalmak szerint egyetemen oklevéltant előadni nem lehet. Azt, hogy »a legfényesebb irodalmi munkálkodás nem nyújt semmi garantiát arra nézve, hogy az ünnepelt író mint tanár is jól be fogja tölteni helyét,« valamint a czikkíró egy másik enuntiátióját, hogy »lehet valaki igen nagy tudós, igen jeles író — és a mellett igen rossz tanár,« mindenki oly igazságnak ismeri el, melynek bővebb indokolása akár a tollban is maradhatott volna. Ha bebizonyította volna azt, hogy valaki egymagában a nagy tudóst, a jeles írót és a jó tanárt nem egyesítheti ; ezért az előbbieket fel kell áldoznia az utóbbiért : ezzel mondott volna újat s ezzel magyarázta volna meg legjobban saját álláspontját. A congressus említett osztályának előadója, vázolván a diplomatika tanításának múltját egyetemünkön, elmondja, hogy száz J) Mindegy ! ezekkel is nyer a tudomány.