Századok – 1886

Tárcza - Válasz Thaly Kálmán reflexioira. Knauz Nándor 827

TÁRCZA. 831 féltse Thaly úr a ft. Clerust. Ennek vendégszeretete ország-világ előtt ismeretes, s ha vét e tekintetben — abban vét, hogy vajmi gyakran olyanokat is részesít vendégszeretetében, kik erre teljességgel érdemetlenek, a mint ezt bizonyára Thaly úr is tapasztalta már ! Eféle, komoly historicushoz nem méltó reflexiókra nem pazarlom időmet. Thaly úr könnyen győzedelmeskedik. Az ellene szóló egykorú hiteles levelek csak »egyoldalú források ;« a Bottyán ellen hivatalos személy, a hadbíró által eszközölt hiteles tanúvallatást csak »némi tanúvallatásnak« nevezi : Ordódi kanonokról, mert Bottyánról nem úgy nyilatkozik, mint Thalynak tetszenék, azt mondja, hogy »nem akarta ismerni« ; Piszerczky váczi parancsnoknak Bottyán elleni vallomását »váczi pletykának« nevezi ; pedig mindezek személyesen érintkeztek Bottyánnal. Ellenben az általa idézett német írók már teljes hitelűek; különösen Bottyán »főfő-vezérei«, kikre itt hivatkozik, »csak jobban tudhatták — úgy mond — hogy Bottyán ki volt, mi volt, mint ft. Knauz kanonok úr.« Ezek tehát, valamint az általa idézett gr. Zichy István győri vieegeneralisnak levele, melyre szintén hivatkozik, már nem egyoldalú források, mint az én, ámbár szintén oly teljesen egykorú forrásaim. Pedig erre nézve épen annyira legyalázott könyvemből okúihatott volna. Thaly úr u. i. a Századok 1882. évi folyamában nagy hűhóval vitatja Némethy l.ajos ellenében, hogy a szerinte győrvidéki tüzes barátot nem Gábornak, hanem Gabrieli Rafaelnak nevezték. Én erre megtámadott könyvemben ezeket mondtam : »Thaly Kálmán erősen iparkodik Némethy Lajos ellenében bebizonyítani, hogy a barátot nem Páter Gábornak, hanem i Gabrieli Rafaelnek hitták ; de abban mindketten megegyeznek, hogy győrvidéki magyar szerzetes volt. Л milyen bizonyos, hogy e barátot nem Gabrieli Rafaelnak, hanem csakugyan Pater Gábrielnek hitták, annyira bizonytalan, sőt valószínűtlen, hogy magyar volt volna.« (102. 1.) S mit szól ez egyenes, határozott támadásra Thaly úr ? Semmit, épen semmit ! Midőn ily kedvező alkalma akadt, reám még egy dörgedelmes nagy hangú reflexiót zúditani, akkor ő egyszerre elnémul, hallgat, mélyen hallgat ! Pedig egy Thaly Kálmán úrra mégis csak valóságos szégyen, I hogy, midőn oly könyvben, melyet előbb tele torokkal lepiszkol s mely csak »néhány aprólékos, mellékes adatkát« tartalmaz, ily nyíltan téve-1 désről vádoltatik, ő e vádat szó nélkül (egy Thaly Kálmán szó uélkűl !) zsebre rakja ! Pedig lám, midőn Némethy ellenében oly nagy hangon beszélt, főfő-forrásúl szintén a fővezérre és az imént említett gr. Zichy Istvánra hivatkozott s a biztos győzelem hangján mondta a barátra vonatkozólag, majdnem ugyanazon szavakkal, mint itt Bottyánra vonatkozólag, hogy »a fővezér nagyon jól tudta s tudnia is kelle« a barát nevét, továbbá, hogy gr. Zichy István »a győrvidéki szerzetest különben is bizonyára jól ismerte.« S mégis minden reflexió nélkül eltűrte, »néhány aprólékos, mellékes adatkát« tartalmazó könyvemtől az ellenmondást. Ugyan miért lett