Századok – 1886

A budavári 200-ados emlékünnep (sept. 1.) - Báró Kemény Gábor társulati másodelnök ünnepi beszéde 666

668 BÁRÓ KEMÉNY GÁBOR lyel együtt, külön fejedelmi kormány alatt voltak. A déli megyék és a nyugoti és keleti részek között elterülő nagy Alföld, fel egészen Szatmárig, Egerig, Fülekig török hódoltság valának. A törökök a hódoltságban csak a területet foglalták el. A községek közül ugyan egyesek meghódoltak ; igen jelentékeny része azoknak felprédáltatott, tűzzel és vassal megsemmisíttetett. Egész vármegyék váltak lakatlan sivataggá. De a törvényhatóságok, mint olyanok, nem adták meg magukat. A szomszéd, néha a harmadik törvényhatóságba tették át székhelyüket és a menynyiben megmenthető volt, féltékenyen őrzött levéltáraikat. A birtokos nemes osztály általán szintén nem hódolt meg. A mennyiben tagjai a szakadatlan háborúskodás, portyázás, rablótámadások ádáz sorsát kikerülhették, elmenekültek, »bujdosókká« váltak. Vajmi nagy volt azomban azok száma, kiknek kiömlő vére a haza földjét öntözé, vagy házát, vagyonát feldúlva látta, családját tönkremenni szemlélte. Mindezek mellett, a magyar nép megtörhetlen szívóssággal ragaszkodott a magyar koronához; mind a vérig, mind a végig hű maradt hazájához. Ezek azok a hősök, kikről oly méltó joggal mondhatta a nagy költő, »megfogyva bár, de törve nem« állottak ; ezek azok, kik, midőn hontalanná váltak a hazában, keblük rejtekében őrizték meg a hazafiság szent tüzét, a kik megfogyott számukhoz képest, csodás erővel működtek közre az ország megszabadítására és a kik lehetővé tették, hogy az ország legnagyobb részében a visszafoglalás ténye után, a régi megyék újra felállottak és a nemzeti életben a török hódítás előtt fennállott szervezet az azután jött korban folytatását találta. A török hazánkban mindig idegen maradt. Volt a török hódoltságban kétségen kívül bizonyos közigazgatási, igazságszolgáltatási, adóztatási és főleg katonasági szervezet. Ezt azonban hazánk népe összesen, a lakosok tömegének egyesei, a legnagyobb ellenszenvvel tekintették. A haza és fajunk iránt való hűség, a vallásos érzelmek, az összes társadalmi felfogás, mindenkit kérlelhetlen, halálos ellenségévé tette a török uralomnak. Nem volt oly hatalmas az ozmán közigazgatás, hogy a meghódított területen képesek lettek volna az elmenekült hatóságoknak, vagy a hon hű fiainak egybeköttetését a meghódított részekkel meggátolni, mely a török katonaság és hatóságok kezei között állandólag fentar-