Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - PAULER GYULA: Schober: Quellenbuch zur Geschichte der oest. ung. Monarchie 629

630 TÖRTÉNETI IRODALOM. 630 választották a tolmácsokat. Ezt azonban a jelen műről, legalább Magyarországot illetőleg, és ez érdekel bennünket itt egyedül nem igen mondhatjuk. Már maga a beosztás mutatja, hogy szerző annak a szomszédainknál még uralkodó történeti iskolának híve, mely a politikában megbukott centralisatiótmég a tudományban fenn akarja tartani. Neki az osztrák-magyar monarchia története oly féle fejlődés, melyben Magyarország, Csehország és a mostani monarchia többi tartományai, mind csak arra vannak destinálva, hogy a kis Ausztriának függelékeivé legyenek. Azért végzi az I. kötetet a Babenbergek kihalásával, oly eseménynyel, mely Magyarországra nézve épp oly közönyös, mint a Wittelsbachok uralkodásra jutása, vagy a cseh Przemysliek kihalása. E mellett meglátszik a jelen könyvön az a bizonyos ellenszenv is, mely az említettem történeti iskola müveiben Magyarország ellen végig vonúl, vagy legalább a törekvés, a magyar nemzet inferioritását minden módon minden alkalommal kimutatni. Ennek aztán természetesen befolyása van a darabok megválasztására. A magyar honfoglalás mondájának helyet nem enged. Pedig, ha a cseh mesés múltra nézve közöl Dalimilból, a száz évvel régibb Anonymusból, vagy a Dalimillel körülbelül egykorú magyar krónikákból is közölhetne. A 12. század magyarjainak jellemzésére freisingi Otto püspök leírását adja, mely szerint: »csodálni kell az isteni béketűrést, hogy oly szép földet — a mai Magyarországot — nem mondhatom embereknek, hanem emberi szörnyeknek bírni engedi.« Nem közli azonban már következő, fejezetét — pedig szépen commentálná a hadügyi és kormányzati dolgok leírását — melyben Otto püspök a magyaroknak Fischa melléki győzelmét a híres Jasomirgott Henrik felett elbeszéli, s ezzel egyúttal ellenséges indúlatának okát is elárúlja, sőt majdnem nyíltan be is vallja. Végre az aranybulla mellett közli még — bár éppen nem a legnagyobb országos fontosságú — a IV. Béla által a tatárdúlás után Pest városának adott 1244. privilégiumot, »Freiheitsbrief für dieDeutschen (Gäste) in Pest« czím alatt, és az erdélyi szászok »Andreanum diplomaját«, világosan abból a felfogásból, mit egy Huber is ilyen formán fejez ki, hogy: »einen Glantzpuukt der späteren Arpádenzeit bildet die deutsche Colonisation.« Az osztrák történetírás centralista német iskolájának felfogása mellett meg van még szerzőben emez iskolának nem csekély tájékozatlansága is a magyar dolgokban, magyar történetre nézve, bár alig van irodalmi kör, mely annyira fitogtatná más nemzetekkel szemben a német alaposságot, mint éppen ez. így, hogy példákat idézzek freisingi Ottó czikkéhez írt jegyzeteiben, a megyei ispánnak, az oberstrichterliche Gewalt tulajdonítja (140. n. 5.) a milites név alatt — a nemesek helyett — a vár jobbá-