Századok – 1886

Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS GÁBOR: Beck: A vas története 1500-ig. Die Geschichte des Eisens 614

TÖRTÉNETI IRODALOM. 615 archaeologiai vagy históriai álláspontról végérvényesen eldönteni nem lehet, s melynek nyitját geologiai és metallurgiai eruditióval találjuk el csupán. A könyv két főrészben tárgyalja a legrégibb praehistoricus kort és a vas középkori állapotát 1500-ig; de mindkét szakaszban önálló fejezeteket szentel a történelem színpadán elhatározó szerepet játszott népek (egyptomiak, sémiták, áriák, turáni népek, chinaiak, japániak, görögök, rómaiak) iparának s kiterjeszkedik a primitív népfajoknál uralkodó vashasználatra is. A vas természetrajzi ismertetése után terjedelmesen érinti a meteonas feltételezett elsőbbségét, valamint a történelem előtti idők hármas beosztását. A vas ismerete és használata ismeretlen ősidőkre vezet vissza. A legtöbb néphagyomány égből származtatja az első vasat. Egyptombau Osiris, a rómaiaknál Vulkán, a germánoknál Odin, a görögöknél Cadmos a vasipar kezdeményezői, sőt a görög mythologia szerint az égbolt anyaga is vas volt. Mindez azonban a meteorvas elsőbbségét még nem igazolhatja, mert eltekintve a vasoxyduloxyd kérgűlet folytán származó sajátságos és a felismerést nehezítő külső alaktól, az ilyen vas keménysége már magában kizárja annak lehetőségét, hogy az ősember tökéletlen kőeszközeivel az ilyen tömböket szétosztva eszközökké dolgozhassa. Legfeljebb annyit feltételezhetnénk, hogy egyes apró darabokat tüzelő helyen áthevítve kikovácsoltak ; hanem eme gyakorlat meghonosodása hosszú időt igényelt s csakis a vas kohászatának ismeretével állhatott be. Hisz újabb időben is bántatlanúl maradtak egyes meteor vasdarabok kovácsainknál, kik legfeljebb ülő gyanánt vették igénybe, mint pl a rasgatai és tukzoni példányokkal történt. A meteorok véletlen kézhez kerülése ennélfogva még nem eredményezé szükségkép a vas technicajának elterjedését s ahhoz csakis az olvasztás véletlen elsajátítása utján juthatott el az emberiség. De egyébként is a meteorvasat éppen az ősemberre nézve legkívánatosabb eszközökké u. m. kés, véső, sarló stb. felette nehéz még napjaink haladott iparosainak is átalakítni. A legnagyobb hihetőség szerint a fényénél, élénk színénél fogva egyaránt feltűnő s a folyók homokjában is gyakori arany vonta magára legelőször az ember figyelmét. Szerző meg van győződve, hogy az aranykutatási szenvedély hozta az embertörzseket közelebbi érintkezésbe s szolgáltatott alkalmat a többi hasznos fémnek, mint réz, vas megismerésére, illetőleg felfedezésére. Miután a réz — bár feltűnő színe alkalmas figyelemgerjesztő lehetett — a természetben ritkán jő elé tömegesen s érczeiből nemcsak azért nehezebb a kiolvasztása, mert 1100° (C.) helyezhető olvadási fokán felül kell hevítni, holott a vasérczeket sokkal ala-