Századok – 1886
Könyvismertetések és bírálatok - TÉGLÁS GÁBOR: Beck: A vas története 1500-ig. Die Geschichte des Eisens 614
616 TÖRTÉNETI IRODALOM. 616 csonyabb s nevezetesen 700°(C)-nál is redukálhatjuk. Mindebből a jelenleg érvényben álló s eredetileg Lucretius költői felfogásán alapuló mívelődési elmélet tarthatatlansága következik s Beck a vas kohászatát ha régibbnek nem is, de a rézzel egyidejűnek feltételezi. A mennyiben pedig a réz, illetőleg a bronzipar igen nagy időkre visszavezethető múlttal bír : technológiai és históriai szempontból egyaránt indokolt, hogy a vas ismeretét is az eddigi határokon túl helyezzük. Itt csak mellékesen legyen megjegyezve, hogy Beck szerint a bronz feltalálása már a sanksrit eredetű s az arab és örmény nyelvekben változatlanúl átöröklődött s a görögöknél Jcassiterosra módosult kasdir, kastir elnevezésből ítélve is valamelyik sémita törzset illeti. Az ősi eredetet kimutatni ugyan nem sikerült ; mindazonáltal fel kell tételeznünk, hogy egy erdőégés, villámsujtás vagy más tűzforrás nyomán ez ötvény véletlen eléállása csakis oly helyen vala lehetséges, hol a rézzel együvé társítá a természet az ónt is. Bizonyos czikkekre azonban az egész ó koron végig a bronzot használták. A vasolvasztás csak a XV. században találtatván fel, szobrok öntésére az ó korban a bronz szolgált; s mivel az aczélvésőket se ismerték : e czélra ismét a bronz alkalmaztatott. E tulajdonképi bevezetés után Egyptomra tér át, mint a hol a vas használata legrégibb históriai múlttal bír. "Nemcsak a pyramisok falképein megörökített kőfaragó, hajóépítő szerszámok szólnak a régi használat mellett, hanem J. R. Hill angol tudós 1837-ben a Oheops pyramis szétbontása idején annak legnyilatában egy olyan vaslemezt talált, mely több tanú bizonyítványa szerint csakis az építkezés alatt, tehát á IV. dynastia idejében körűlbelől 4900 év előtt juthatott elveszés folytán arra a helyre. A karnaki sphynx alatt szintén előfordult egy vastőr. E példák is igazolják a vaskohászat régiségét, s valóban ős idők óta aknázták a sinai félsziget vastelepeit. Aethiopiában még régibb bányászat folyt s Nachtigall és Russegger utazók éjszaki Kordofanban a falképek mozzanatait illustráló primitív kohászatra akadtak. Csakhogy a vas fenmaradása távolról sem oly biztos, mint a rézé vagy bronzé, s szakértők számítása alapján a legkedvezőbb viszonyok közt se terjed tartóssága négyezer éven tul, s nedves talajban az ezer évig is nehezen viszi fel. A sémiták közül Elain, Assyria, Babylonia ős államok mind fejlett vasiparral bírtak. A chaldeusokuál vihető legmesszibbre a vas ismerete. Még a 40-es években nagyszerű felfedezéseket tett Mosul környékén Botta franczia consul és Layard angol tudós, a Kuyundsik nevű halomban Sauherib, Korsabadban pedig Sargon király palotáit fedezve fel, s itt az assyrologusok által Rowlinson szerencsés felfedezése óta annyi tudományos haszonnal tanúlmá-