Századok – 1886
Értekezések - KANYARÓ FERENCZ: Zrínyi a költő két levele 612
613 KÜLÖNFÉLÉK. ZRÍNYI, A KÖLTŐ, KÉT LEVELE. A szigetvári hős dédunokájának ináig sem bírjuk életrajzát. Olvashatunk ugyan nein egy beható tanúlmányt a költőről ; de az írót, a hadvezért, az államférfit, a magánembert senki még eddig tüzetesebben nem méltatta. Ezért fölötte fontos minden, habár magában véve csekély adatka is, mi e rendkívüli ember viszonyaira világot vet. Különösen fontosak e czélból levelei, melyek oiy csekély számmal maradtak fenn, hogy az eddig közre adottakat alig tehetjük többre huszonötnél. Az itt alább közlendőknek elseje a Magyar Nemzeti-, másodika az Erdélyi-Muzeuninak van birtokában. I. Kegyelmes Uram. Végin lévén az gyűlésnek, (az mellyel azért nem igen kérkedhetem) nolia nincsen mit írnom Ngodnak, mindazonáltal nem akartam el mulatnom az Ngod méltóságos kezeit esak levelem által is meg ne csókoljam. Ngodat kérem, hogy a maga megfogadott gratiájábau engem végig tartson meg, és legyen nekem mindenkor oly kegyelmes uram az mint én halálom óráig (így) akarok Ngodnak mint kegyelmes uramnak maradni. Posonban 29. Junii 1655. alázatos szolgája Gr. Zríni Miklós. Az egész levél Zrínyinek saját írása. Hiányzik róla a czím, de könnyen kivehetőleg II. Rákóczy Györgyhöz volt intézve és érdekesen tünteti fel az író szívélyes viszonyát a fejedelemmel. E viszony megértésére meg kell jegyeznünk, hogy az eddig napfényre került adatok szerint Zrínyi 1652. tájt lép közelebbi érintkezésbe Erdély fiatal uralkodójával. Ugyanakkor Rákóczy a horvát bánt »attyafiának és öcscsének« is fogadja.J ) 1653-ban fölkéri pártfogóját Zrínyi, hogy segítse őt befolyásával a nádorságra. Meghiúsította azonban Lippay a herczegprímás e törekvést annyira, hogy az 1655-iki országgyűlésen még csak a nádorságra jelöltek között sem találjuk a Zrínyi nevét. Ezt érinti a közlött levél bekezdő kifejezése : Yégin lévén az gyűlésnek, az melylyel azért nem igen kérkedhetem... A. mindjárt reá következő mély alázat méltánylására nézve szintén tudnunk kell, hogy a fiatal fejedelem túl volt akkor már a diadalmas moldvai és havasalföldi hadjáratokon, s Zrínyi tőle várt mint legjobb magyartól, a ki él ég alatt vihartól hányatott hazánkra nézve »égen való derülést és csendes verőfényt.« 2) !) Századok. 1868. 636. 1. Tört. Tár. 1879. 200. 1. 2) Zrínyi saját.szavai. Századok. 1868. 630. 043. 11.
