Századok – 1886

Értekezések - LOVCSÁNYI GYULA: Adalékok a magyar-lengyel érintkezés történetéhez - IV. közl. 590

ADALÉKOK A MAGYAR-LENGYEL ÉRINTKEZÉS TÖRTÉNETÉHEZ. 591 a lengyel nemzeti párt a magáéval — szükségesnek látta az elsza­kadásra irányzott lengyel igényeket kielégíteni előbb, mintsem családja jogától teljesen elejtetett. Midőn tebát 1383. február vége felé a lengyel rendek Sieradzban épen a trónkérdés tárgya­lása czéljából egybegyűltek, Miklós veszprémi püspök vezetése alatt küldöttség által kijelenté, hogy hajlandó Hedviget küldeni Krakkóba a jövendő húsvét ünnepkor megkoronázás végett, de aztán további 3 évre, még a nevelés befejezésére, haza követeli. S a lengyel rendek márcz. 28-án kijelentették, hogy az ajánlat elfogadtatott. Megjött a pünkösd, és Sandeczben a lengyel nemzet színe összegyűlt, hogy Erzsébetet s királynéját illően fogadja. De Erzsé­bet, — talán megtudva, hogy Bodzanta 500 fegyverese közt Zemo­vit is rejtőzik, hogy Hedviget elragadja s magát vele nyomban megkoronáztassa, —Kassára magához hivatá az urakat; ezek megjöttek s azt az ajánlatot is elfogadták, hogy Hedvig csak nov. 11-én leend megkoronáztatandó, ha utódok nélkül kimúlna, Mária legyen örököse, hasonló esetben ennek amaz.Daczára ennek, Ziemovit Sieradzban az ellenpárt által jun. 15-én király­lyá emeltetett, s az ország belseje s határai újból lángba vérbe borultak. Erzsébet a kis-lengyelországiak kérésére gyorsan útnak indított 12000 jász-kun-magyar fegyverest Zsigmond vezetése alatt, mely Massoviába nyomult, innen Brzescbe, örök átkot terjesztve s hagyva maga után, mig oppelni Vladiszláv közvetítésével 1384. húsvétig fegyverszünet köttetett.2) A második határnap is elközelgett, de Erzsébet a helyett, hogy Krakkó felé indította volna Hedviget, .Tádrában tartózko­dott, s az őt itt felkeresett krakkói starostát Sandzivojt fogságba ejtette, Krakkóban pedig vár és városnak magyar hadak kezébe való átadását elrendelé. Képzelhetni, mily hangulatban gyűltek össze a lengyel rendek az 1384. márczius másodikára kitűzött radomski gyűlésre, mely tétova nélkül és határozott hangon intéz­kedett az ország uniója és kormányzásáról, mig király válasz­tatik. Az ország 4 kerületre osztatott s kapitányaiktól eskü véte­tett, hogy mindenben csak a korona jogait fogják szem előtt tar­tani, hogy a szintén felesküdött 6 úr és 2 polgár kormánytárssal együtt a községektől hűségi esküt vesznek, az engedetlenekre jó­szágvesztés büntetése szabatván. Megtiltatott a kapitányok és segédjeiknek »pro quibuscunque parvis et magnis« Magyaror­szágba menni vagy követeket indítani. Várakat bármily idegen­') Arohid. Grnesnensis, Sommei-sliergnél II. a) Sommerítberg H. Annal. S. Cruels Pol. Pertz. i. Ii, B55.1. — Dlu­goss i. Ii.

Next

/
Thumbnails
Contents