Századok – 1886

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Köpcsényi gróf Listhi László 32

KÖPCSÉNYI RRÓF LISTI LÁSZLÓ. 59 domású dolog vala, mindazáltal felesége halála után második házasságra gondolt s csakugyan nőül is vette a felsővidék egyik ismeretesebb családjának leányát: Kecskés Évát. Ebben, űgy látszik, magához méltó társra talált s bárha Éva asszony nő létére panaszolkodott is néha szánandó helyzete felett, általában véve jól érezte magát Listi oldala mellett és hű szövetségesének bizonyult. Valóban Listi nagy szükségét érezte oly egyénnek, ki hozzá nemcsak a közös bűn, de bizonyos tartósabb kötelék által is legyen csatolva, ez magyarázza meg házasságát s választása ez alkalommal minden tekintetben alkalmas személyre esett, mert a körülmények meggyőznek bennünket a felől, hogy Kecskés Éva nem csak felesége, de egyúttal bűntársa is volt Lászlónak. Történt, hogy bizonyos Jandl nevű tehénpásztor jelent meg a grófi udvarban s a vár úrnője borral vendégelte. »Látod, hogy szeret téged a grófné, mondd egy ott szemeskedö katona, mert jó ital bort adott. — Úgy vagyon, felelte a tehén pásztor ; azonban hazamenvén, azon éjjel meghalt s annyira eldagadott, hogy sárga-zöld rútság jött ki belőle mind alól, mind felöl, úgyannyira, hogy alii/ vihették el a testét nagy büdössége miá».1) De nem csupán ez egy jellemző eset bizonyít Kecskés Éva bűnrészessége mellett s az alább következők meggyőzhetnek minket a felől, hogy korántsem volt vak eszköz férje kezében, a mint első tekintetre hajlandók valánk hinni. Látjuk tehát, hogy Listi igen jól meg tudta őrizni titkait, mert józan észszel föl nem tehető, hogy minden igaz ok nélkül, pusztán ördögi szeszélyből, használta volna a gyilkos mérget. E szerencsétlen tehénpásztor, talán saját hibáján kivűl pillanthatott be a gonosztevő titkaiba, s elnémúlt örökre, mint vele együtt számosan, kiket balsorsuk a gróf útjába hozott. A méreg hatalmas eszköz, de elárúlja a bűnöst s bármenynyire bőkezűen bánt is Listi az aranyakkal, nem volt képes magának czinkosokat szerezni, hogy általuk a gyanú árnyékát is elháríthassa magáról. Népünk ösztönszerűleg irtózik is a méregtől, orgyilkost, elvetemült gonosztevőt, kit a társadalom már úgy is száműzött kebeléből, találhatott volna eleget, s ez bizonyára hideg vérrel forgatja meg vasát az' áldozat szívében, de port hinteni a gyanútlan ember poharába, megmérgezni legjobb falatját annak, ki asztalánál vendégli, ettől borzad a magyar s ily feladattal szemben a pénz is elveszti varázshatalmát. KOMÁROMY ANDRÁS. ]) Steiner Miklós vallomása