Századok – 1886

Tárcza - A Magyar Helicon ujabb fűzetei V. J. - 549

TÁRCZA. 549 Die alten Kathedralen von Grosswardein — különnyomatban is kiadta. Magyarul az Archaeologiai közleményekben jelent meg s annak idején ismertettük. — Téglás Gábor »Praehistorikus arany-, vas-, és kőbányászati eszközök Daciában« cz. munkáját, mely a f. é. Archaeologiai Évkönyvben jelent meg s melyről múlt füzetünkben szólottunk, adta ki külön is. Csontosi János pedig »Corvinische Handschriften von Attavantes« cz. a. a. lipcsei Centraiblatt für Bibliotekswesenben németül kiadott, eredetileg magyarúl az Archaeologiai Értesítőben (1885. 6. sz.) megjelent könyvészeti tanúlmányát adta ki, fénynyomatú facsimilében mellékelve a bécsi ndv. könyvtári Attavantes által festett Corvina czímlapját. — VELIUS GASPÁRRÓL, I. Ferdinand udvari történetírójáról, A nagy nevü humanistáról Bauch Gusztáv az Ung. Bevue-ben becses tanulmányt tett közzé, mely mindazt, mi ezen korában nagy hírnévnek örvendett íróról nyomatott munkákban elmondatott, s amit levéltári forrásokban felkutathatott, magában foglalja. Yeliusnak: De bello Pannonico cz. munkája a legismertebb, melyet a mult században Kollár adott ki, s mely az azon kor történetíróinak attól fogva sok fontos szolgálatot tett. Bármi becses is Kollárnak rövid előszava, de Velius Ursinusról mégis keveset tudunk meg abból. Most itt áll előttünk az író s az ember, a maga érintkezéseiben kora humanistáival összeköttetéseiben kora kitűnőségeivel. Fennebb emiitett nagy munkája eritikai méltatásához elkerülhetetlen forrás Bauch munkája, mely függelékül a Velius által kiadott munkák czímeit sorolja fel. s levelezéseiről számol. — Húsz ÉV TÖRTÉNETE cz. a. az orsz. szinészeti tanoda keletkezését, fennállását és fejlődésének rövid történetét (1864—1884) írta meg Váradi Antal az orsz. szinészeti tanoda titkára, közölvén munkája keretében az 1875— 1885-ig terjedő második évtized alatt fölvett növendékek névsorát. A magyar szinügv történetéhez becses adalék. A MAGYAR HELIKON ÚJABB FÜZETEI. A Magyar Helikon czímü irodalmi vállalatból újabban néhány érdekes füzet jelent meg, a melyek a régi és újkori magyar nemzeti műveltségnek, a. politikai és irodalom történelemnek kitűnő munkásaival foglalkoznak. Dr. Prém J. a Fanni hagyományainak híres íróját, Kármánt és Faludit, dr. Szinnyei J. pedig Révayt és Verseghyt mutatják be egy-egy füzetben, röviden, világos, könnyed stylben. Kármán J. a múlt század utolsó tizedének egyik legkiválóbb irodalmi embere, aki élénken érzi azokat a roppant akadályokat, melyek a nemzeti irodalom hatását mintegy absorbeálják. Ifjú lelkesültséggel, férfias komolysággal küzdellenök, de alig hogy feltűnik — úgy szólván — nyomtalanul enyészik el. Senki sem érezte akkor egy irodalmi központ szükségét inkább, mint ő. Ezért indította meg Urániáját is. mely annyi szép reménynyel kecsegtetett. E törekvés még a Fanni hagyó-