Századok – 1886
Tárcza - A Magyar Helicon ujabb fűzetei V. J. - 549
50 TÁRCZA. Hiányainál is- jobban emeli a fiatal írót, a kiben nem hiányzott sem az alakító tehetség, sem az eszmegazdagság, sem a dialectikai eró' és a finom modor, hogy megkönnyítse Kazinczy nagy munkáját, ha oly korán véget nem ér pályája. Faludi Ferencz, a régi magyar próza mestere, ki a magyar-irodalom hanyatlása korában élt. Mig Mikes »Törökországi leveleiben« a régi magyar stylt nemesítette, Faludi újítani kezd. Fordításaiban új szavak, új kifejezések, új fordulatok egész csoportjával találkozunk. Költeményeiben a forma tisztasága, emelkedett izlés, dallamosság mutatkoznak. Szenvedélyre képtelen, inkább higgadt észlelés, elmélkedés vezetik. Révay Miklós föllépése a magyar nyelvtudomány történetében korszakot alkotó. Azon tény, hogy nyelvünknek a zsidóval, chalddal, tyrral és arabbal való rokonságot vitatja — egy lángelmének nagyszerű tévedése. 1802-ben a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét foglalta el, s ekkor kezdte Verseghy támadásait Révai nyelvészeti rendszere ellen, s az ötödfél évig tartó harcz becses kincsekkel gazdagította irodalmunkat. Az összehasonlító módszer mellett, melyet Révay nyelvészkedésében követett, az ö érdeme a történeti módszernek fölfedezése, kiemelvén, hogy a nyelvészetre nézve a régi nyelvnek, általában a nyelv fejlődésének ismerete múlhatatlanul szükséges. Tizenhat évvel előzte meg Grimm Jakabot a történeti módszernek a nyelvészetben való alkalmazásával. Verseghy Ferencz aesthetikus, költő és nyelvész. Méltó ellenfele a halhatatlan Révaynak, a ki az uralkodó nyelvszokásra utalt ellenfele történeti módszerével szemben. Pályáját a szertelen Révay-cultus kissé elhomályosította a század első felében, de újabban annál szebb jellemvonásokat fedeznek föl benne, minél behatóbban foglalkoznak életével. Verseghy műveiben nemes és minden szép iránt rajongó embernek tűnik fel. S ez az, mi a magyar nyelv körül szerzett érdemei mellett emlékét örökre fenn fogja tartani. Ugyancsak Dr. Szinnyei J. mutatja be a magyar historia-irásnak két kimagasló alakját is : Horváth Mihályt és Szalay Lászlót. Horváth nyilvános föllépése 1837-ben történt, mikor egy akadémiai pályázaton dicséretet nyert. Ez adott irányt történelmi tanúlmányainak. Már első munkáiban írói egyéniségének összes jellemvonásai föltalálhatók. Nem vezeti tollát merev tárgyilagosság, azaz nemcsak biró, nemcsak az elmúlt korszaknak festője : hatni is akart nemzetére. Nem zárkózik el korának nagy eszméi elől, hanem felhasználja azokat, s mint a történeti fejlődés követelményeit hirdeti. Munkái számának szaporodásával nő hírneve is, s mint vidéki káplán tagja lesz az akadémiának. A szabadságharcz bukása után, mint volt cultusminiszternek menekülnie kell az üldöző hatalom elöl. Külföldre szakadt, mint annyi jelese hazánknak. S itt született »Magyarország története« 6 kötetben, melyhez csakhamar a »Huszonöt év Magyarország történetéből« s a »Magyar szabadság-liarcz története» járúltak, a melyeket hazatérése után újból átdolgozott. Még sokáig volt dísze a
