Századok – 1886
Tárcza - Irodalmi szemle - 545
548 TÁRCZA. 1551. nyarán meg is szerezte Izabellától. De a török rossz szemmel nézte ezt, s még ugyanazon év őszén (sept. 25.) magának foglalta el. Hiába akarták visszaszerezni ezután a magyar királyok s az erdélyi fejedelmek sokáig. Báthory Zsigmond, midőn a török barátsággal szakít, első fényesebb hadi tette, melyet a ráezsággal, Székely Mózessel élükön, kivívott, Becskerek visszavétele (1594. jun.) ; de a várat nem soká'g bírhatták, 20,000 mozlim vívta vissza még ugyanazon évben. Most a török erősen megfészkelte magát Becskereken, a mely csak Savoyai Eugen zentai diadala után került vissza 169 7-ben, s az 1699. évi karlóczai béke határozata következtében leromboltatott, A vái viszontagságos történetét érdekesen vázolja Szentkláray. Kár hogy az újabb kutatások eredményét nem mindig veszi tekintetbe, főkép az erdélyi viszonyok tárgyalásánál, s így egy-egy tévedés is csúszik bc munkájába. Hogy példát hozzunk fel : Mihály vajda — úgymond — »az erdélyi rendekkel (?) oly feltétel alatt ajánlta fel hűségét a török ellen Rudolfnak, ha Erdélyt, Moldvát és Havasalföldet neki átengedi«. Neki igen, de az erdélyi rendeknek eszök ágában sem volt azt kérni. Továbbá: » A bitorló 160 0-ik évi julius végével a székére visszatért (?) Báthory Zsigmondot Szuczavánál megverte« Megverte, de nem Báthoryt, a ki nem tért vissza erdélyi fejedelmi székére, hanem Jeremiást, a moldovai vajdát. De ettől eltekintve, érdemesés dicséretet érdemlő munka Becskerek vára története. — A SZEPES-BÉI.AI CSEPPKŐ BARLANGBÓL és környékéről érdekes kis könyv látott napvilágot. Weber Samu tagtársunk írta, Béla város megbízásából. Weber Samu egyike a Szepesség történeti múltja legalaposabb ismerőinek, s azt alaposan tudja érvényesíteni nem szorosan történeti dolgozatainál is. így eme munkájában is, midőn Poprádnál a bélai cseppköbarlangig vezető utat ismerteti, nemcsak érdekes útleírást nyújt, de rajzolja Szepes-Szombat, Késmárk, Béla történeti nevezetességeit is, s csak azután tér át a nevezetes cseppköbarlang leírására, a mely nem egy tekintetben versenyez az aggteleki és adelsbei-gi barlangokkal. Vázolja a kirándúlási, továbbá a közel fekvő történeti nevezetességű helyeket, s így nemcsak a touristáknak, de a komolyabb útleírást kedvelöknek is élvezetet nyújt. — KÜLÖNLENYOMATOK alakjában több becses értekezés látott újabban napvilágot, így Henszlmnnn Imrének a képző művészetek fejlődéséről írt szép tanúlmánya, mely az ó, közép- és újkor képző-művészetét s az abban nyilvánúló eszméket jellemezvén s egymással összehasonlítván, végeredménykép kifejti »a realismusnak nemcsak az idealismus melletti, hanem fölötti jogosultságát«, s kimondja, hogy a keresztyén vagyis az vijabb művészet realistikusabb irányával haladást képez az antik, inkább typikus művészet után. »Nekünk magyaroknak — úgy rnond — alig van egyebünk saját zenénknél. Hajdan volt építészeti iskolánk. A többi művészetet kölcsönöztük és kölcsönözzük a külföldről. Azonban mondhatni, hogy legjelesebb művészeink ma már a külföld legjelesebbjeivel versenyezhetnek.« — Ugyancsak Hnmûmmn Imre az Ung. Revue-ben megjelent tanulmányát:
