Századok – 1886

Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Köpcsényi gróf Listhi László 32

I KÖPCSÉNYI GRÓF LISTI LÁSZLÓ. 47 forgó alkotmányos szabadságunk védelmére kiált segítségért a Zrinyias költője. Zrínyi a nemzet megváltásának dicső művét énekli eposában, fülébe dörögvén a magyarnak : ne keseregj tovább, bűneidért már meglakoltál, fogj fegyvert és oltalmazd hazádat, ősi szabadságodat. Listi ellenben a XVI-ik század felfogásából indúlva ki, > csak a boszúállás, a büntetés tényét adja elő s itt is inkább historikus. mint költő. A Zrinyiasban erős szenvedélyek folytatnak harczot egymás ellen, s a költő alakjai valódi emberek, kik élnek, éreznek és öntudatosan cselekesznek, a mohácsi veszedelem ellenben egy jól elrendezett tábor, vagy még találóbban egy ûjabbkori hadgyakorlat benyomásával hat reánk, hol mindenkinek meg van a maga j helye és teendője, az emberek pusztán parancsszóra mozgó gépek s előre kidolgozott terv szerint cselekesznek. Zrinyi hatása átérzik az egész mű compositióján, de Listire is el lehet mondani, miként minden kontárra, hogy csak hibáit j sajátította el a nagymesternek, erényei megközelíthetlen távolság^ ban maradnak tőle. Legnagyobb érdeme e műnek, mint a vele foglalkozók is egyhangúlag megjegyezték, bizonyos magasabb erkölcsi felfogás, mely azonban — ismerve az író magán életét kétes becsűvé — válik. Ismét egy példa áll előttünk, amaz irodalmunkban is sokat vitatott kérdés megvilágosítására, vájjon a mű s a benne foglalt érzések és gondolatok szükségképpen írójukra vallanak-e? A mohácsi veszedelem tehát a maga korában sem szerezhetett költőjének babérokat s Listi László még csak azzal sem vigasztalhatta magát, mit a Zrinyias saját becsét érző, öntudatos, nagy ' költője e sorokban fejez ki : »De híremet nem csak kerestem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal, Míg élek, harczolok az ottomán hóddal, Vígan burétatom hazám hamujával.« Ez volt Listinek az irodalom terén első s utolsó föllépése. Ügy látszik ezentúl teljesen elzárkózott köpcsényi várába, s a nyilvánosság teréről még jobban visszavonúlt. Elvesztette-é munkakedvét, vagy gyűlölte az embereket? A családi élet boldogságát rejtette-e őseinek ódon fészkébe, vagy keserűségét siratá bús magánosságában ? Erényt vagy bűnt rejtettek-e a sötét falak ki tudta volna azt megmondani ? A vár falai tömörek, az úr hatalmas és gazdag s nem törődik a pórok mondáival, kik éjjelenkint kétségbe esett sírást és segélykiáltást hallanak a vár alatt s babonás félelemmel sietnek