Századok – 1886
Értekezések - KOMÁROMY ANDRÁS: Köpcsényi gróf Listhi László 32
48 KOMÁROM Y ANDRÁS. útjokra. Majd a munkájából hazatérő pór élénk phantasiája az akasztófa alatt látja a hatalmas várurat misemondó ruhában, kezében a templom kulcsával s kileli a hideg míg hajlékába ér, hol el nem tudják képzelni mi lelhette a jámbort. Egyikök jó ízűn ebédel az udvari cselédséggel, ettől kezdve, elvész elszárad, csak a csont és bőr marad rajta, másik egy pohár bort iszik a vár úrnőjének kegyességéből, s néhány óra múlva pokoli kínok közt hal meg. Ugyan ki törődne mindezekkel, ki adna hitet az ily agyrémeknek s ki halgatna a pórok suttogására ? Bécsben bizonyára figye- " lembe se vették, mert Listit 1655-ben grófi rangra emelte a felség erre pedig nem csekély érdemeket kellett szereznie. Mik lehettek ezen érdemek? még csak sejteni sem tudjuk. Legvalóbbszínű az a föltevés, hogy Listi Bécs szomszédságában lakván, nagybefolyású pártfogót szerzett magának az udvarnál s ezáltal jutott czéljához. Néni volt ez nehéz dolog az ő korában sem, főleg ha az ember sok pénzzel rendelkezett. Bármely tömörek voltak is azonban Köpcsény falai s bármenynyire hízelgett legyen is a grófi méltóság László hiúságának, mindezek nem voltak képesek megvédni őt attól, hogy a gyanús hírek rejtélyes tetteiről széles körben el ne terjedjenek. Már nem csupán a nép suttogott felőle, de botrányos élete közbeszéd tárgyát képezte, s ennek igen természetes következménye volt, hogy kerülték őt az emberek, gyanús szemekkel tekintettek reá s tapasztalnia kellett rövid időn, hogy közhivatalok, bizalmi állások betöltésénél következetesen mellőzik s e felett oly dolgokat is beszélnek róla, melyek gyűlöletessé teszik hasonló társai s rettegetté a pórok vagy a köpcsénybeli jámbor polgárok előtt. És vájjon megérdemelte-e mindezt, vájjon igaza volt-e a közvéleménynek, midőn napról napra hangosabban nyilvánúlt ellene, s a fejére szórt vádak a reá halmozott bűnök eredeténél nem játszott-e szerepet a nép élénk phantasiája mellett a családi gyűlölség is ? Hiszen a rokonok különben is folytonos ellenségeskedésben éltek egymással, kivált László kapzsisága miatt, ki sehogy sem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nem egyedül bírja Köpcsényt s osztoznia kell Listi Jánosékkal. Annyi bizonyos, hogy László a legaljasabb eszköztől sem riadt volna vissza, hogy elragadhassa tőlük jogos tulajdonukat s itt önkénytelenül támad föl bennünk az a föltevés, hogy talán ennek gonoszsága Listi Jánosékat is boszúra ingerelte. Lászlónak nem voltak gyermekei s így igen jól tudhatták, hogy bukása esetén Köpcsény könnyű szerrel rájuk szálland s ezért nemcsak meghallgaták a pórok mende-mondáit s gyűjtötték ellene a ter!) Leliotzky : Stemmat. I. 1G9. lap.
