Századok – 1886

Értekezések - HUNFALFY PÁL: Az oláh káté 474

486 HUNFALVY PÁL. sére.1

) Lukaris hitvallását azonban már az 1638-ik évi konstantinápolyi zsinat kárhoztatá ; Mogilas Péter, kievi pátriárka, új hitvallást írt, melyet 1643-ban a keleti pátriárkák mind elfogadának. A Rákóczi-féle káté hasonlóképen elleneket támaszta, kik az oláh nyelvnek bevitelét is az isteni tiszteletbe és egyházi cselekvényekbe rossz szemmel nézik vala. A keleti egyházban Európaszerte, a görög nyelven kivül, a sziavon vala az egyházi nyelv : ezt Rákóczi kitiltó, az oláh egyházból, meghagyván a vladikának (püspök), hogy olyan pópákat, kik csak szlavonúl tudnak morogni, távolítson el s iktasson olyanokat be, a kik oláhúl tudnak s az isten igéjét oláh nyelven értik. Ez a meghagyás minden új vladika megerősítésekor ismétlődék az erdélyi fejedelmek korában. Hogy az erdélyiek vallásos könyveket, a bibliát (az új testamentom 1648-ban jött ki a fejedelmi könyvnyomtatóból) oláhra fordíttatták, hogy a fejedelmek az oláh nyelvet a liturgiába bevenni parancsolták : ez által fejlődött az oláh irodalom, ez által tartatott meg az oláh nemzetiség. Baritiu elismervén azt, cserébe, úgymond, vettek a magyarok *) Hogy a káténak szerkesztői előtt a Lukaris hitvallása, mely 18 fejezetből (xst&cclata) és hozzácsatolt négy kérdésből és feleletből áll, ismeretes vala, abból veszem ki, a mit a negyedik felelet és az oláh káté a képekről (despre ikoane a 26. lapon) mondauak. A felelet így szól : Az ábrázolást (íaxopia), mint jeles művészetet nem vetjük meg, tehát megengedjük, hogy a ki akar, a házában Kristusnak és a szenteknek képeit tartsa : de imádásukat és tiszteletüket, melyet a szentírásban a szentlélek megtilt, nem engedjük, nehogy a teremtő és alkotó helyett a színeket, a csinálmányt imádjuk. Azért sajnáljuk, a ki másképen gondolkodik, mei't nagy sötétség van az elméjében, s a szive megvan kövesülve (tiv àkLtaç (ppovôovxa à&Xiov У|"(о6ц£&а, á>; Setvóv syovta ozcltoi; èv TGÎÏÇ cppsal, xaí ueico)pa)|isv/jv TTjv xapSíav). Gieseler, Kirchengeschichte III. Bd. II. Abtheihmg, 706. 1., Bonn, 1853. Az oláh káté így szól : Ha azt mondjátok, hogy a második parancsolatban a képek nem foglaltatnak, a szentírás ellen mondjátok (graici afara de skriptura), mint rendben megbizonyítjuk. Tudjátok meg hát először, hogy nem azon képekre gondolunk, melyeket valaki a házában vagy palotájában ékességül tart, s melyek az egyházon kivül vannak, hanem értjük azokat a képeket, a melyeket isten képeinek mondtok ; mert istent se képben, se más hasonlatosságban ábrázolni nem szabad, a mint az isten azt eltiltotta. Exodus 2, 4. 5. 6. Az isten szavát hallottátok, de hasonlatosságát vagy képeit nem láttátok soha stb.