Századok – 1886

Értekezések - HUNFALFY PÁL: Az oláh káté 474

AZ OI,ÁH KÁTÉ. 487 néhány százezer lelket, kiket az oláh nemzet testétől elválasztanak, s a magok nemzeti testéhe hekehelezének. Azt a »nehánv százezer lelket« (kateva suté de mii de suflete) alkalmasint »néhány ezerre« kell leszállítani.1) Történtek ugyan kitérések az oláh egyházból a reformált egyházba, de erőszakos kitérésről vagy kitérésre való csábításokról nem tudok semmit. Révész Imre 1878. szept. 23-án szives vala velem a tiszántúli reform, egyházkerület jegyzőkönyvéből a következő adatokat közölni : 1630. junius 9. Synodus generalis Debrecini. (pag. 60.) »Ministri Yalachi ad fidem conversi a clarissimo dno Decsio Varadinum brevi convocentur et examinentur, an aliquid profecerint in fide, una cum auditoribus suis. Qui digni comperiuntur, in grémium ecclesiae recipiantur ; qui autem sub praetextu religionis libertatem venantur, magistratuum adnimadversioni tradentur.« Ezen szók: »a kik méltók — a hitbeli tudománynál fogva — az egyház kebelébe fogadtassanak ; a kik pedig a vallás szine alatt csak szabadságot keresnek, azokat büntetésre a világi hatóságnak adják ki« a való, történeti református hittérítést jellemzik, megczáfolván mindent, mit oláh, nem oláh írók erőszakos eljárásról mesélnek. 1631. sept. 7. (pag. 62.) Synodus generalis Báthoriban, ubi isti sunt ordinati : Pioni Madainum, Michael Tatarosi Valachus inter Valaehos Tatarosinum ordinatus a nobis. 1671. jun. 4. (pag. 119.) Synodus generalis Debrecini. Ordinati sunt : Academici : Laurentius Lascovius Batorinum Valachi : Joannes Tatarosi Csételekinum (Csételekre). Petrus Kövesdi, Monos-Petrinum. J) Baritiu maga a 97. lapon okát adja, miért nem hagyta el soha a rumun ember öröklött régi hitét, s ez az ok nem tudatlanság vagy butaság, hanem a réginek szeretete (nu neSciici'a nici stupiditatea, ci karunc'a anticitate). Ezt ugyan Baritiu az arianusok, nestorianusok, képtörők vagy ikonoklasták stb. idejébe valónak érti, hogy akkor a rumunok nem állottak az eretnekek közé : úgyde akkor rumun ember nem volt még ; az akkori románok pedig nem maradtak mentek az eretnekségtől.