Századok – 1886

Értekezések - HUNFALFY PÁL: Az oláh káté 474

482 HUNFALVY PÁL. te inkina aíelora ni?e zlu/.i loru) ; mert én szent urad, istened vagyok, erős boszúval, a ki a szülék bűneit megkeresem a fiakban harmad, negyed magig, azokban, kik engem gyűlölnek, és a ki irgalmasságot teszek ezred magig azokkal, kik szeretnek engemet és megtartják parancsolatjaimat.« A magyar igen bő a bálványozás vétkéről. A 98. kérdés »a képeknek templomokban való tilalmokróU szól. Nem szabad-é tehát a templomban képeket tartani ? — Semmiképeii nem szabad, kiváltképen. melyek könyvek gyanánt lennének a tudatlan községnek.« Az oláh nem említi meg ezt, a bő tárgyat. Szóval a magyar káté a tiz parancsolatra és magyarázataikra 50 lapot szentel (az előttem levő kiadásban), az oláh káté nem egész 4-et. Következik az úri imádság, mely a magyarban 23 lapot, az oláhban két és fél lapot foglal el. íme a külső berendezésből, a részek egymásután következéséből, meg a közlött szövegekből világos, hogy az oláh káté igazán a magyar keidelborgai káténak, némileg az oláh egyházhoz alkalmazkodó, rövid előadása. Van egy függeléke is, mely az oláh papok számára kis oktatást ád az úrvacsorának kiosztásáról, és a házasságról, meg ennek igaz okból való felbontásáról. Erre nézve az Approbaták és Compilaták is intézkednek, mert nagyon különös házassági szokások uralkodnak vala Moldvában és Oláhországbau, melyeket Erdélyben nem akartak eltűrni. Az oláh, vagyis inkább a keleti egyházhoz alkalmazkodónak mondom az oláh kátét, mert a szentek és a képek tiszteletét meg sem említi. A vladikai (püspöki) megerősítő oklevél 5-ik pontja ezt mondja: »Quod divinam domini nostri Jesu Christi majestatem. qui est noster unicus salvator atque mediator apud patrem. divino, prout christianum homiuem addecet, venerabitur cultu, venerarique eo modo per alios faciet, sanctos verő etiam debito honore •prosequetur prosequique faciei.«. S a 6-ik pontja: »Quod cruces et simulacra in templis collocata non cultu aliquo religioso coleb verum pro ornamentis duntaxat templorum ac memoria passionis Domini habebit, haberique faciet.« A heidelbergai káté, mint látjuk, a templomokban képeket tartani erősen tiltja : az oláh káté hallgat arról, de a megerősítő oklevél megengedi, csak isteni tisztelettel nem kell azokat illetni. Az a szentek illő tiszteletét