Századok – 1886

Értekezések - HUNFALFY PÁL: Az oláh káté 474

482 HUNFALVY PÁL. te inkina aíelora ni?e zlu/.i loru) ; mert én szent urad, istened vagyok, erős boszúval, a ki a szülék bűneit megkeresem a fiakban harmad, negyed magig, azokban, kik engem gyűlölnek, és a ki irgalmasságot teszek ezred magig azokkal, kik szeretnek engemet és megtartják parancsolatjaimat.« A magyar igen bő a bálványozás vétkéről. A 98. kérdés »a képeknek templomokban való tilalmokróU szól. Nem szabad-é tehát a templomban képeket tartani ? — Semmiképeii nem szabad, kivált­képen. melyek könyvek gyanánt lennének a tudatlan községnek.« Az oláh nem említi meg ezt, a bő tárgyat. Szóval a magyar káté a tiz parancsolatra és magyarázataikra 50 lapot szentel (az előttem levő kiadásban), az oláh káté nem egész 4-et. Következik az úri imádság, mely a magyarban 23 lapot, az oláhban két és fél lapot foglal el. íme a külső berendezésből, a részek egymásután követke­zéséből, meg a közlött szövegekből világos, hogy az oláh káté igazán a magyar keidelborgai káténak, némileg az oláh egyházhoz alkalmazkodó, rövid előadása. Van egy függeléke is, mely az oláh papok számára kis oktatást ád az úrvacsorának kiosztásáról, és a házasságról, meg ennek igaz okból való felbontásáról. Erre nézve az Approbaták és Compilaták is intézkednek, mert nagyon külö­nös házassági szokások uralkodnak vala Moldvában és Oláh­országbau, melyeket Erdélyben nem akartak eltűrni. Az oláh, vagyis inkább a keleti egyházhoz alkalmazkodónak mondom az oláh kátét, mert a szentek és a képek tiszteletét meg sem említi. A vladikai (püspöki) megerősítő oklevél 5-ik pontja ezt mondja: »Quod divinam domini nostri Jesu Christi majesta­tem. qui est noster unicus salvator atque mediator apud patrem. divino, prout christianum homiuem addecet, venerabitur cultu, venerarique eo modo per alios faciet, sanctos verő etiam debito honore •prosequetur prosequique faciei.«. S a 6-ik pontja: »Quod cruces et simulacra in templis collocata non cultu aliquo religioso coleb verum pro ornamentis duntaxat templorum ac memoria passionis Domini habebit, haberique faciet.« A heidelbergai káté, mint látjuk, a templomokban képeket tartani erősen tiltja : az oláh káté hallgat arról, de a megerősítő oklevél megengedi, csak isteni tisztelettel nem kell azokat illetni. Az a szentek illő tiszteletét

Next

/
Thumbnails
Contents