Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

A MAGYAR TÁRSADALOM 1 (ISO KÖRÜL. alig jöhetett szóba. A termés legeslegnagyobb részét a közvetlen termelők fogyasztották el s megeshetett, hogy a felföldön ínség, drágaság volt olyankor is, mikor az alföld elég bő termésnek örvendett. Az űtak rosszasága és a közlekedési eszközök hiánya a gabonakereskedés elő csaknem elháríthatatlan akadályokat gördített. A gabona egyedüli nagyobb és állandó vevője a kincstár volt. Katonai czélokra, várak ellátására, főleg hadi készülődések idején, a kamara kiküldötte embereit, összevásároltatta a vagyonos birtokosok vermeiben felhalmozott készleteket s vagy nyers állapotban, vagy a vízi malmokon lisztté őrölve és hordókba rakva, szállíttatta el a megyék által kirendelt, de a kincstár által fizetett paraszt-szekereken rendeltetése helyére. De jelentékeny gabonatermelési többlet ritkán volt az országban s a mezőgazdaság általános állapota igen alanti színvonalra siilyedt. Az ország legtermékenyebb része akkor puszta sivatag volt s a müvelés alatti területen számtalan akadály állta útját az okszerű gazdálkodásnak. A parasztság szánalmas helyzete, a közbiztonság teljes hiánya mellett a jobbágymunka minden nyomorúsága érezhető volt. Hosszúi munkálták a földet s csak annyit dolgoztak, a mennyi mulhatatlanúl szükséges volt. I 665-ben egy török bég 1) prédikálta a magyaroknak a földművelés nagy előnyeit s vetette szemökre, hogy a fákat kivágják s a földet elhanyagolják. () sürgette, hozzon a magyar olyan törvényt, mely elrendeli, hogy a földet jobban műveljék, különben elpusztúl az ország. A ki hazája földjét műveli — mondja — az erős lesz és nem vész el ; ha minden magyar tiz köböl búzát termelne, minden magyarban két vitéz szív lakoznék. Most azonban egy ily magyarra ezer korcs esik s az ő rosszaságukért segíti az isten az ozmánt. E bölcs török rajzát a földművelés elsatnyúlásáról megerősíti Simplicissiruus, ki, mint sok másban, e tekintetben is kitűnő megfigyelő s igen érdekes és jellemző részleteket jegyzett föl a Kassától Erdélyig terjedő sík országrész állapotairól. Azt mondja, hogy a síkságon a falvakat és városokat csak palánk vagy fakorlát veszi körűi s a házak rútabbak, mint Wíirtembergában egy disznóól. Csűr sehol sincs ; nagy kazalokba rakják a gabonát ; marha sok van, mert legelő bőven telik ; ökrökkel csépelnek, minden munkát az ökör vagy a ló végez, magok az emberek egészen lusták. A föld kitűnő ; a Tiszán túl trágyázni sem kell, s a rozs, melyhez a vetőmagot a Szepességből hozzák, három év alatt búzává lesz. Az aratásra nem elég a helybeli nép; a felvidékről jönnek 50—10 főnyi csapatokban a tótok s negyedhetedrészért segédkeznek az ara-Ogler bég levele Kiss István solyinosi kapitányhoz. Több izbeu kinyomatott.