Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

30 ACSÁDY IGNÁC,Z. tásban és cséplésben. A bol a gabona nem elég sűrű, ott le sem aratják, hanem rábocsátják a marhát. A juhnak— magyar juhról beszél — igen hosszú a gyapja, s ebből készül a guba, mely az embereknek olyan torzonborz kinézést ad, hogy messziről valami medvének látszanak. A Tisza és az apró folyók és erek tömvék mindenféle hallal. Ez, valamint a dinnye, a gyümölcs — ezt, főleg a szilvát, a felvidéken is nagyban termelték — valamint a sokféle vad teszi a lakosság főtáplálékát. Simplicissimus járt a hortobágyi ' pusztán is, hol öt napi járásra nincs falu. A karaván, melylyel az j útat megtette, a szabad ég alatt hált. Éjjel mindenki feje alá tette kardját, hogy folyton kéznél legyen. Kis- és középnagyságú sasok 1 és darvak egész csapatostúl röpültek fejők felett, mintha rájok akarnának csapni. A fű olyan nagy volt, hogy a lovas embernek válláig ért s a legelésző gulyák egészen eltűntek benne. Háromnégy emberből álló társaság nem is mer e pusztán átmenni, hanem • I évenkint többször egész nagy karavánok gyűlnek össze s néha 50 szekér együtt teszi meg az útat. A puszta tele van martalóczczal, j vadállattal, ragadozó madárral. De telve van ökörcsordákkal és sertéskondákkal is, melyeket, különösen őszszel, hizlalni hajtanak oda. Csakugyan ez a vidék, főleg Debreczen környéke, volt a hazai földmívelés és marhatenyésztés egyik főhelye, ámbár a Duna-Tiszaközben s a dunántúli részekben szintén jelentékeny volt az állattenyésztés. Yolt legelő mindenütt bőven ; a föld nagy része parlagon hevert s a marhakereskedésnél a szállítási nehézség sem volt oly nagy, mint az árú és terményűzletben. A marhát el lehetett hajtani bárhova, s a kecskeméti és debreczeni kupeczek bátran szembeszállottak minden veszélylyel, a törökök s a magyar katonák, valamint a harminczadosok zsarolásaival, és állandóan fenn tudták tartani a kereskedelmi összeköttetést a nyugati magyar városokkal, illetve a külfölddel. Voltak évek, midőn 80,000 ökör hajtatott ki Ausztriába s a külföldre. A bécsi mészárosok már akkor is magyar marhával fedezték szükségletöket. A szempczi harminczados kimutatása szerint 1657 két első évnegyedében 863 ökör, 9 tehén és 350 borjú vámoltatott el, és pedig 25 falkában, melyből 13 Pozsonyba, 12 pedig Bécsbe ment.A sertéskivitel szintén hozott pénzt a lakosságnak, ellenben az a juhfaj, mely nálunk tenyésztetett, nem volt alkalmas a kivitelre. Gyapja a honi durvább iparczikkek készítésére használtatott. Sokszor elmondották már, hogy Magyarország a tatárjárás óta nem volt olyan ínségben, mint 1680 táján. De csak ha szen előtt tartjuk, hogy soha az ország birtokállománya oly csekély *) Orsz. Lev.