Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

A MAGYAR TÁRSADALOM 1680 KÖRÜL. 27 Egyik X VIL századi író1) keservesen panaszkodik, hogy senkinek sincs kedve, úgy mint régen, pénzét kölcsönbe kiadni. »A pogányok — mondja — minket efféle kölcsönöző jótéteménynyel feljűlhaladnak, annyira megszűnt már a keresztyén szeretet ; földbe ássák, ládákba rejtik inkább a pénzt, hogysem a szűkölködő táplálására adnák.« E bizalmatlanság is hozzájárúihatott az uzsora fejlődéséhez, mely mindig zavaros pénz- és bitelviszonyok terméke. A baj terjedéséről tanúskodik nemcsak törvényeink gyakori tilalma, hanem főleg az, hogy a gubernium 1676. jul. 3-án semmiseknek volt kénytelen nyilvánítani az uzsorás kötvényeket.2) Hogy ez menynyiben érintette a felvidéki kereskedőket, arra nincs adat. De hogy a polgárháború s a nemesek proscribálása igen érzékenyen sújtotta őket, az kétségtelen. Egyrészt követeléseik voltak a vidéki urakon, másrészt igen jó vevőket vesztettek el bennök. A nagy nemzeti válsággal kezdődik a felvidéki városok hanyatlása, mely a török uralom megtörése utáni átalakúlások közben még nagyobb arányokat öltött. A kereskedelem élénkítésére szolgáltak a vásárok, melyek évenkint nagy és kis városokban, sőt helységekben tartattak. Ez időben már valami háromszáz helynek volt vásárjoga évenkint 2—4 országos vásárra, melyek egynémelyikén sok ember sereglett össze. Itt minden korlátozás daczára erős versenyre keltek az idegenek, lengyelek, németek, sőt törökök a hazai kereskedőkkel. A messze keletről, Konstantinápolyból, Persiából is jöttek egyes bátor árúsok, kik leküzdve a számtalan nehézséget, eladásra hozták hozzánk hazájok specialis iparczikkeit. Sok bajjal kellett küzdeniök, nem csupán nekik. A nagyobb városokon kivül a kereskedelem mindenütt rendkívül bajos foglalkozás volt. A vásárokat hol a török, hol a magyar vagy német katonaság rohanta meg, s rabolta ki a kereskedőket. Az útak bizonytalansága szintén sokszor megkárosította a kalmárokat, nagyobbára görögöket, kik nem levén városi polgárok, főleg födesúri védelem alatt éltek s adózás tekintetében is örökös zaklatásnak voltak kitéve. A földesúrnak fizetett béren kivül a királyi kamara és a megye is megadóztatta őket, és pedig meglehetős terhesen. 1672-ben Patakon hét görög kereskedő »accorda« szerint a kamrának 72 frtot fizetett s ezenkívül a megye szintén adót követelt tőlük.3) A görögök a hódoltsági területre is kereskedtek, még pedig néha olyan czikkekkel, melyek kivitele tiltva volt, minő a vas, réz, fegyver és lőszer. Az idevágó szigorú tilalmat akkor könnyen ki lehetett játszani. x) Kászonyi, Dir. Meth. 22 kérdés. A kölcsöniigyről. 3) Armpringen Gr. leirata Zemplénmegye levéltárában. 3) Zemplén megye lev.