Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

24 ACSÁDY IGNÁC,Z. osztották, tudniillik nemességben, parasztságban és városi rendekben mindeniket külöm-külömb törvényekkel úgy rekesztettek el egymástól, hogy semmi elegyedés köztük ne lenne.« A nemeseknek a királyok azt jelölték ki feladatúi, hogy »mezőben lakván, az országot őrizzék.« Ellenben a legszigorúbban elválasztották tőlük azon rendeket, »kik kőfal közé szorúltanak.« A városi élet és szadadság »egyarányú személyek egyenlőségében áll«, s ezért nem tűrhetik a városok, hogy nagyobb méltóságbeli személyek, a külső , nemesség közöttük megtelepedjék.') Néhol még azt is megtiltották, hogy városi leány vidéki nemeshez menjen feleségű], nehogy I ily módon a nemes ember örökség útján szerezzen házat a városban. De 1680 körül e szigorú intézkedések már hatályon kívül voltak. A viszonyok súlya a városi életre is ránehezedett. Az üldözések, az udvar és tábornokai erőszakosságai, a templonifoglalások, a kereskedelem és ipar válságos helyzete e hosszas polgár- ( háborúban s ennek folytán a városok vagyonosságának csökkenése, j szóval, a nagy nemzeti válság visszahatásai a városi életben is nagy változásokat idéztek elő. Új korszak előhírnökei mutatkoztak itten is. De bármi sok csorbát ejtett e városi szabadságokon az udvar erőszakossága s a polgárháború, jogilag fenmaradtak a régi intéz- , mények és szabadságok s 1701-ben magyarúl és latinul közrebocsátották azokat a felvidéki városok. 2) E jogok a királyi privilégiumokban s régi szokásokban gyökereztek. Privilégiumokat szerezni. mint egyik város említi, főgondjuk volt az elődöknek s ezek alapján dicséretes rendtartásokat szabtanak a város eleibe, melyek a város szadadságára felette hasznosak voltanak. E rendtartásokat idővel folyton módosították, javították, s így a városi élet mindig lépést tarthatott a változott idők szükségleteivel. A város tehát éppen olyan privilégiait volt, mint a megye, de a mennyiben itt e szót egyáltalán alkalmazhatni, a kiváltságosak körén belül valódi democratia uralkodott. A városi polgárok élete a teljes jogegyenlőségen nyugodott. Jogaik egymás és a hatóságok irányában szigorúan meg voltak állapítva s egyszersmind megbízható biztosítékokkal ellátva. Magok választották a 80—100 tagú városi képviseletet egy évre, mely azután a saját kebeléből választotta ugyanannyi időre a bírót, esküdtet s a többi tisztviselőket, kiket felelősség, számadási kötelezettség terhelt, s kik minden visszaélésért szigorú büntetéssel sújtattak. A városok szabadon választották plébánosukat, gondoskodtak egyházi és közművelődési intézeteikről, melyek nagy számmal voltak, rendezték vagy ellenőrizték a lakosság összes életviszonyait, mélyen *) Magyar Jogt. Emi. I. 262—3. 2) Jus Civile si ve Statuta stb. Bárt.fa 1701.