Századok – 1886

Értekezések - Dr. ACSÁDY IGNÁCZ: A magyar társadalom 1680. körül 10

Л -MAGYAR TÁRSADALOM 1680 KÖRÍTI,. belenyúlva a magán- és családi életbe is. A bölcs tanács rendeletileg szabályozott mindent. Számtalan rendeletet adott ki ; megállapította a ruházatot, a fényűzést, az ipari és kereskedelmi érintkezést, a házi munkát, a közerkölcsiséggel összefüggő viszonyokat, az építkezés, világítás, útczai kövezés, a közrendészet és egészségügy, a tanítás, az adó, katona és önvédelem ügyét s sok más egyebet. Ugyanezt tette a megye. Csakhogy a város volt az egyedüli, mely egyszersmind gondoskodott a rendeletek végrehajtásáról. A város egész anyagi élete а сzéhrendszeren nyugodott, mely nem csupán iparosokra, hanem kereskedőkre s általában minden foglalkozásra kiterjedt és pedig országszerte. Volt marhapásztorok vagy »mezei grófok« czéhe is,1) s e foglalkozást jogszerűen szintén csak az űzhette, a ki a nemes czéhbe fölvétetett. De igazi virúlását a czéhrendszer a városban érte el, mely viszont neki köszönhette lendületét, úgy, hogy a kettő a legszorosabban összeforrott. A czéhrendszer általános gazdasági jelentőségét már eléggé tisztázta az európai tudomány. Hazánk speciális viszonyai közepett is úgy fejlődött és hatott az, mint enrópaszerte. Sok nemes, erkölcsös, humánus vonás jellemzi e rendszert. A kölcsönös segély, az egymásra utaltak testvéries támogatása, szegények, betegek, özvegyek, árvák oltalma fontos társadalmi intézménynyé teszi. Az ipar egyes ágainak kifejlesztése, solidítása, a műipar, ötvösség, könyvnyomtatás, fegyvergyártás virágzása részben neki köszönhető. Az iparosok anyagi függetlenségében a városi élet és szabadság frisseségének egyik főforrása rejlett. Végűi a város önvédelmi szervezetének alapja is e rendszerre volt fektetve. A czéhek tagjai alkották a helyi honvédséget, a területi katonaságot. Minden czéh katonailag volt szervezve. Tevékenysége veszély esetére előre meghatároztatott, s adott parancsra saját zászlaja alatt mindenik kivonult a bástyákra, hogy ott a kijelölt helyet elfoglalja s a várost az ellenséges támadás ellen megóvja. Az iparos és kereskedő rendesen jó katona volt. Nem idegen, tőle távolabb eső vagy általa meg nem értett eszmékért küzdött. Önmagát, házi tűzhelyét, saját vagyonát és szabadságát védte s ez a tudat gyakran hőssé tette a közönséges mesterembert. E sok előny mellett a czéhrendszer egészben mégis privilégium volt, mely iparosoknak és kereskedőknek óriási előnyöket biztosított a fogyasztók nagy tömegével szemben. A czéhszabályok idevágó határozatai eléggé ismeretesek. Ez előnyök nagy lendületet adtak a városi iparnak, ámbár az egyes czéhek közt nem szűntek meg a torzsalkodások, czivakodások, perlekedések. A czéh]) Tört. Tár 1884. 560. lap.